Az epizód megtekintése után egyetlen kérdés maradt bennem: ennek meg mi értelme volt?
A kórházban egy pillanatra teljesen béke honol, még Alex is Jo esküvői meghívói is végre kiküldésre kerülnek, mikor is, ahogy arra számítani lehet, beüt a krach: behozzák az autóbalesetet szenvedett Matthew-t, aki ugyan zavart, de annyit sikerült elmondania, hogy April ott volt vele a kocsiban. Owen kimegy a baleset helyszínére, ahol meg is találja a nőt, kihűlve egy vízmosásban. Aprilt rögtön kórházba szállítják, bár az életéért folytatott küzdelem kész szélmalomharcnak tűnik. Mindeközben Betty visszajön Ameliához, aki továbbra is megértően, ám vasmarokkal irányítgatja őt a józanság felé, Nicole Hermann pedig ismét feltűnik a kórházban, mivel attól tart, hogy a tumora visszatért, és mivel van egy ajánlata Arizona számára.
Kezdjük a sziklaszilárd tényekkel: Sarah Drew (April) és Jessica Capshaw (Arizona) az évad végével elhagyja a sorozatot – ezt már egy ideje tudjuk. A múlt hét óta már az is tiszta sor, hogy Arizona esetében ez úgy fog történni, hogy a doktornő elköltözik New Yorkba – ami amúgy a héten véglegesítve is lett, amikor Hermann felajánlotta neki, hogy nyissanak együtt egy nőgyógyászati központot, és azt hiszem, erről a történetszálról ennyi elég is lesz. Na, aztán ott van April, aki szintén távozik majd, és aki súlyos balesetet szenvedett ezen a héten, vagyis elég tiszta sornak tűnik, hogy ő egy halál kíséretében távozik – ami tulajdonképpen nem rossz dolog, hiszen néha kell egy ilyen nagy halál ennek a sorozatnak, és már három éve, hogy Derek kipurcant. Ám April nem halt meg, hanem szimplán belekavarták egy olyan történetszálba, amivel két nagyon probléma is volt: az, hogy nem történt benne semmi, és az, hogy abszolút nem történt benne semmi. Ezt mindjárt ki is fejtem.
Szóval első körben van maga a baleset és a kezelés – amit gyakorlatilag egy, az egyben láthattunk már a harminc másodperces promóban is. April megsérült, küzdenek érte, az orvosok kiborulnak, páran sírnak. Az új infó gyakorlatilag annyi, hogy Matthew-val volt a balesetkor, ami szintén nem túl meglepő, viszont annál bizarrabb (mert amúgy teljesen rendben van, hogy összejövünk azzal a pasival, akit pár éve otthagytunk az oltár előtt…). De ezen felül tényleg nem történt semmi különös, ugyanis gyakorlatilag annak a reprízét láttuk, ami Meredith-szel is történt még az elején, a kompbalesetkor: hypothermia, aggódás, felmelegítés, újjáélesztés. Ha vége a körnek, akkor kezdhetjük elölről. És sajnos mindez úgy történt, hogy egy pillanatra sem éreztem azt, hogy elértünk valami igazi fordulathoz vagy drámához. Nem, izzadságszaga volt az egésznek. Mert mindenki nagyon feszült, meg bőg, meg jaj… (Amúgy nekem az sántított a legjobban, amikor Alex elkezdett arról beszélni, hogy April mennyivel jobb ember nála. Nem az. A Grace Klinikában a legtöbb karakter két kategória egyikébe sorolható: a látszólagos seggfej, akinek valójában aranyból van a szíve, és a kisangyal, aki valójában seggfej. Alex az előbbi, April az utóbbi kategóriába tartozik). Szóval a tényleges kezelés folyamán valójában nem történt semmi, ami nem a papírforma szerint zajlott, így nem, hogy nem volt drámai, hanem majdnem átcsúszott az unalmasba. Vagyis nem történt semmi.
Aztán ottvan az, hogy miután sikerül újra dobogásra venni April szívét, előbb úgy tűnik, hogy nem nagyon van agyműködése, két jelenettel később pedig, láss csodát: magához tér! Mindenféle deficit nélkül! (És még Matthew-val is dúl a láv…) Olyannyira jól van, hogy a jövő heti epizód előzetesében Alexék esküvőjén már koktélruhában flangál, mintha mi sem történt volna. Vagyis megint azt kell mondanom, hogy nem történt semmi, hiszen az „egész” drámának nincs semmi utóhatása. Vagyis igazából felesleges volt az egész.
A másik oldalról nézve Hermann újbóli feltűnése jó volt, alapból érdekes volt a karakter, most pedig egy nagyon szép kiutat biztosít Arizonának; annak is örülök, hogy Betty visszatért, és folytatódik a története Ameliával; Alex és Jo meg végtelenül cukik, és jó őket boldognak látni.
Viszont ha az egész epizódot nézem, akkor csalódott vagyok, mert a fő történetszál egy fikarcnyival sem adott többet, mint amit már tudtam a bemutatóból, így hát kissé megcsalatva érzem magamat. Szóval lehet, hogy nem szép ezt mondani, de örültem volna, ha April meghal. Mert már beleéltem magamat, és mert tényleg kellett volna valami, ami szépen felrázza a dolgokat.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
