Na, hát, eljött az a pillanat, hogy másfél évad elteltével először picit csalódnom kellett a Légióban – azért szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy ez a csalódás azért nem olyan nagy mértékű, és igazából nem is vett el sokat az epizód értékéből, inkább csak nehezen tudom, hova is tegyem a Chapter 14-t. Az új felvonás tovább vitte az elődje érzelmekkel teli vonalát, valamint a kevés szereplőre való támaszkodást, ám, a Chapter 13-el ellentétben cselekménnyel egyáltalán nem haladtunk előre, és ez az egyik legzavaróbb aspektusa ennek a résznek.
Az epizód egy az egyben Davidre (Dan Stevens) fókuszál, és főszereplőnkkel együtt különféle alternatív valóságokat élünk át: David az egyikben kávéhordó srácból lesz multimilliomos, két másikban hajléktalan, valahol lecsúszott, összevert arcú, rohadó fogú drogos, de akad olyan idősík is, ahol a pszichológiai gondjaira szedett gyógyszerek miatt belassult, rendkívül egyszerű rakodómunkát végző ember, akit nővére, Amy (Katie Aselton) istápol. Amy egy másik verzióban is felbukkan, ahol a Haller testvérek idős korukban láthatók, és Amy a kerekesszékbe kényszerült, gyakorlatilag cselekvésképtelen Davidet ápolja nap mint nap. Ezen lehetséges kimenetelek között bújik meg az az idősík is, amit az első évadban láttunk kibontakozni: itt David bekerül a Clockworks nevű pszichiátriára, és ott találkozik végül Syddel (Rachel Keller).
Őszinte leszek, eleinte nem kifejezetten láttam értelmét ennek a résznek – a kivitelezéssel önmagában nincs probléma, inkább az időzítés nem stimmel, mert talán az első évad közepén jobban mutatott volna ez az epizód, mint most. Két dolog miatt azonban képes vagyok elfogadni, hogy így alakult. Egyrészt, így továbbra is működik a szériában jól bevált zsákbamacska-effektus, avagy, sosem tudhatjuk, melyik héten mi fog történni. Másrészt pedig azért működhet épp most a Chapter 14, mert a legtöbb alternatív valóságban ott van Amy, aki aktívan kiveszi a részét az öccse életében, és az előző epizódot figyelembe véve a két Haller közti kapcsolat erősségét most kifejezetten szükséges hangsúlyozni.
Ha már David került ennek az epizódnak a középpontjába, essék róla is pár szó. Az eddig is egyértelmű volt, hogy David egyik legnagyobb félelme – azon kívül, hogy a szeretteivel történik valami – az erejéhez kapcsolható. Az alternatív valóságokban – a sorozat valósága mellett – is előfordult vele nem egyszer, hogy szorult helyzetben elvesztette a hidegvérét és ezáltal a kontrollt is az ereje felett, amit természetesen a környezete szenvedett meg, neki pedig egyedül kellett az ebből fakadó lelkiismeret-furdalással szembe néznie. Emellett azt is érdekes és egyben szomorú volt megfigyelni, hogy David számára a végkimenetel egyik idősíkban sem pozitív, hiszen amikor sikeres üzletember, akkor sem tud boldog lenni – remélhetőleg a jelenlegi sztorinknak nem ez lesz a vége!
Igazából, amikor nem tökéletes a Légió, akkor is remek élményt nyújt, mivel a legtöbb szempontból továbbra is tartja a megszokott színvonalat, és unatkozni most sem lehetett rajta.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
