Bár a héten nem volt annyira erős a humor-vonal, ezt jól eltalált, mély érzelmekkel ellensúlyozták.
Sheldon anyja kijelenti, hogyha Sheldon nem hívja meg a bátyját az esküvőre, akkor ő sem jön el, így hát Sheldon, kissé vonakodva ugyan, megpróbálja felvenni a kapcsolatot George-dzsal, aki viszont nem hajlandó felvenni a telefont. Ezért aztán Sheldon és Leonard repülőre pattan és elutazik Texasba, hogy beszéljenek George fejével. Mindeközben Pasadenában Halley és Michael is kötőhártya-gyulladást kap, amit aztán Pennyt kivéve mindenki elkap – egy héttel Amy és Sheldon esküvője előtt.
Először talán beszéljünk a „B-szálról”, amitől, bevallom, nem fogtam padlót. Nagyon érződött a dolgon, hogy szinte csak „muszájból” tették bele az epizódba, hogy legyen valami a Cooper-fivérek története mellett, és emiatt nem is volt túl erős. Jó, persze, a maga módján vicces, ahogy mindenki azon igyekszik, nehogy elkapja a betegséget, de pár perc után, ha őszinték akarunk lenni, már ez is fárasztó. Szóval bár volt egy-két aranyos poén ebben a szálban, összességében eléggé gyengécske volt, és hosszú távon biztos nem lesz valami emlékezetes.
Sheldon és bátyjának története azonban bőven kárpótol mindenkit emiatt. Bár a szál elég megszokott módon indul, úgy, hogy egyből azt gondolhatnánk, hogy üres viccelődés lesz az egész – főleg mivel a Young Sheldonból tudjuk, hogy Georgie azért elég felszínes –, a dolgok a második felvonásra kifejezetten megható fordulatot vesznek. Ugyanis az írók kérlelhetetlen őszinteséggel és nagyon valós szájízzel, a humort kicsit hátrahagyva prezentálják, hogyan is élte meg George azt, hogy Sheldon, a csodagyerek mellett kellett felnőnie, és azt, ahogy apjuk halála utána neki kellett a „férfinak” lenni a családban és emocionálisan támogatnia anyját és kamasz húgát. A jelenet Leonardék hotelszobájában csontig hatolt és fájóan őszinte volt, ami egyfelől már önmagában is megható, másfelő pedig, bár elsőre úgy tűnhetne, hogy nem illik bele a sorozat miliőjébe, nagyon is jót tett nem csak az epizódnak, hanem Sheldon karakterének árnyalásának is. Szóval le a kalappal.
Tehát bár összességében az e heti rész nem volt a legerősebb humor fronton – akkor sem, ha azért voltak viccesebb pillanatok –, az az érzelmi töltet, amit az írók összehoztak és leadtak a Cooper-fiúkon keresztül, mindenért kárpótol.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
