Oldal kiválasztása

Nagyon megörültem, mikor április 25-én megjelent a Harry Potter: Hogwarts Mystery, és alig vártam, hogy legyen egy kis időm vele játszani. A mobiljáték, ami ingyenesen letölthető, és a rajongók már nagyon-nagyon régen várták megérkezett, és alig öt nap alatt magára is haragított a világot!

A történet szerint elsőéves diákok vagyunk a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolában, ahol azonnal ki is húzzuk a gyufát egy szaktársunkkal, de eközben szerzünk egy barátot is Rowant. Karakterünknek azonban nem csak az iskola elvégzése a célja, hanem ki akarja deríteni, hogy miért menesztették a bátyját, akit azóta sem látott. Ahogy óráról órára járunk az ódon falak között egyre több barátra teszünk szert, és egyúttal ellenségekre is – Piton professzor itt is nagyon morcos – miközben közelebb kerülünk bátyánk rejtélyének megoldásához is.

Karakterünket teljes egészében magunkra szabhatjuk, feltárhatjuk az Abszol út macskaköveit, miközben még Olivanderhez is ellátogathatunk az első pálcánkért – bár én hiányoltam a kisállat beszerzést, de üsse kavics, ez nem vesz el a játékélményből. Ráadásul még a roxforti házat is mi választhatjuk meg magunknak

A Harry Potter: Hogwarts Mystery mobiljáték lehetne az a játék, amire a rajongók évek óta vártak, és bár nagyon szeretem a Pottermore-t, igazából nem tartogat túl sok izgalmat. Egy nagyon bájos, hangulatos és ízig-vérig Harry Potter stílusú történetet kapunk, szerethető és érdekes szereplőkkel, jópofa grafikával, és nem túl bonyolult játékmenettel.

De hogyha ennyire klappol minden, akkor mégis miképpen jutott el arra a szintre öt nap után a játék, hogy megvetés tárgya legyen? Nos, az az abszolút egyszerű mégis pofátlan megoldás, ahogy a mikro tranzakciókat kezelik! Nem viccelek, ha azt mondom nem sikerült tisztán öt percet játszanom a játékkal, anélkül, hogy sípolt volna az elfogyott az energiád, de x mennyiségű drágakőért kaphatsz még, csak add meg a bankkártyád adatait. Megértem, hogy ha már megalkottak egy játékot, akkor fizetség jár érte, de ezzel konkrétan tönkreteszik a teljes játékélményt, ráadásul annyira ki van számolva percre pontosan, hogyha nem figyelsz, nem tudod teljesíteni az adott intervallumhoz kötött órákat vagy feladatokat.

Háromszor mentem neki Flitwick vingardium leviosa órájának, mire úgy döntöttem, ha egy játék nem szórakoztat, hanem felidegesít, akkor arra nekem nincs szükségem, és ezzel le is töröltem, az amúgy igen nagy, 900 megás játékot a telefonomról. Dühös és szomorú pillanat is volt ez, mivel egy gyerekkori álom teljesülhetett volna a játékkal: levél a Roxfortból, tanórák, varázslat és egy ízig-vérig Harry Potter hangulat. De sajnos a játékot megálmodó cég, a Jam City sokakat megfosztott ettől!

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.