Nagyon ritkán szoktam ellenkezni, ha egy régi kedvenc filmemnek, vagy filmsorozatomnak a folytatására kell beülni. Így voltam a Taxi 5-el is, aminek a bemutató videóján jókat derültem, és reméltem, hogy nem csak annyi poén lesz benne, amit abban a nagyjából másfél percben lehetett látni.
Sajnos a reményeim nagyon hamar szertefoszlottak, ugyanis az ötödik film konkrétan húsz év távlatából akarta lemásolni azt, ami az első filmben még jó volt. De még nem ugorjunk ennyire előre: a történet szerint a menő párizsi zsarut Sylvaint (Frankc Gastambide) kényes ügyek miatt áthelyezik Marseilles-be rendőrnek, ahol eleinte nagyon nem találja a helyét – és nem is akar igazán beilleszkedni. Mikor már látszólag feladja azt, hogy legújabb ügyét sikeresen megoldja, a régi öreg Alain (Edouard Montoute) említést tesz neki a régi nagy párosról és legendás autójukról. Több se kell neki, nagyon hamar felkeresi Daniel unokaöccsét Eddy-t (Malik Bentalha), hogy közösen induljanak a rosszak után.
Hadd ne mondjam, hogy hány sebből vérzik ez a film. Először is ott van a megcserélt felállású páros, ahol – és nem hittem, hogy ezt kimondom – de Eddy messze elviselhetetlenebb, mint Émilien volt korábban. Folyton nyivákol, hisztizik és egyáltalán nem tud vezetni. Egy előnye van, hogy ismeri a járást a városban. Sylvain-nél pedig próbálták ezt a nagyon menő hapsi imázst hozni, de nagyon nem jött át belőle semmi – azt pedig senki nem mesélje be nekem, hogy miután először látta a kocsit, egyből tudja, hogyan kell az extra dolgokat benne beindítani.
A nosztalgiafaktort Alain és Gibert (Bernard Farcy) volt hivatott képviselni, de ők nem valami sokat szerepeltek a képernyőm, vagy ha igen, azt próbáltam minél hamarabb kitörölni az emlékeim közül – hiszen a nem éppen a filmbe illő altesti poénok is nagyobb teret kaptak a vásznon. Az ellenfelek nem voltak kimondottan rosszak, de azért eléggé a vezetésen máshoz nem nagyon értenek. Az egyedüli értelmes és tényleg érezhetően jó karakter az egyedül Eddy húga Samia (Sabrina Ouazani) volt, aki képes is volt némi értelmet és tuningot csempészni ebbe az egészbe.
Mérgesnek kéne lennem erre a filmre – és a vége miatt erősen is húzom a szemöldököm -,de mégis van egy olyan kis részem, aki képes volt meglátni benne a törekvést arra, hogy valahogy a Taxi 5 felérjen az elődök nevéhez. Mondjuk ez nem sikerült neki, de a szándék az már megvolt. Egy nagy pozitívumot ellenben tudok a filmre mondani: itt voltak eddig a legjobb betétdalok.
Messze nem a legrosszabb film, amihez szerencsém volt eddig, viszont Taxi filmként abszolút felejtős. Az a formula, ami a 2000-es években jól működött, az ma már az extra tuning-al sem ér sokkal többet, mint egy igényesebb bőrlehúzás. Nosztalgia filmként is inkább az egyszer nézős kategóriát erősíti.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
