Melyik Agymenők-rajongó ne emlékezne Sheldon és a kutyák (illetve úgy általában, Sheldon és az állatok) rendkívül rossz viszonyára? A mostani Young Sheldon epizód során ebben a témában merülhetünk el.
Az epizód nyitó problémája, hogy Cooperék szomszédjai, a Sparks család (ugye emlékszünk, az amőba-butaságú Billy, a Sheldont terrorizáló 5 éves kislány, Bobbi, valamint szüleik, a klasszikus csirkeimádó texasi redneck pár, Brenda és Herschel) befogadják egyik rokonuk kutyáját, amíg az állat gazdája jól megérdemelt büntetését tölti az egyik texasi börtön vendégeként.
A kutya, gazdájához hasonlóan maga sem tiszteli a szabályokat, és már az első pillanattól folyamatosan Sheldon közelébe vágyik, ezzel meglehetősen traumatizálva az állatoktól egyébként is tartó kisfiút. 
Én imádom az állatokat, de ha az éjszaka közepén arra ébrednék, hogy egy idegen kutya van az ágyam mellett, és engem bámul, hát engem is kiverne a víz. Cooperék próbáláka rávenni Sparksékat, hogy kezdjenek valamit a folyton átszökdöső ebbel, de mivel a két család, pontosabban Brenda és Mary közt egyébként sem rózsás a viszony, a helyzet igen gyorsan elmérgesedik.
Sheldon mindeközben úgy dönt, hogy mivel a kutya szemlátomást eltávolíthatatlan, talán ideje inkább a fóbia leküzdésén dolgozni. Sok egyéb mód mellett például beszereznek egy aranyhalat is, de a kutyasimogatás is felkerül a palettára, az epizód végén pedig arra is választ kapunk, hogy az eb miért pont Sheldonhoz vonzódik mindenki másnál jobban.
Ez az epizód fényévekkel érdekesebb volt, mint az előző. Szépen kötődik az anyasorozatban megismert főhős személyiségéhez, szórakoztató, jól felépített és helyzetkomikumban gazdag volt. Kicsit sajnálom, hogy a sorozatnak csak minden második epizódja ilyen, pedig ez a recept működik.
Szerző
