Taxi5

Azt hiszem, ez valami átok. Mostanában csak francia filmeket látok, amin már az előző cikkemen is megütköztem, de most már nagyon. Erre a filmre sajtós jeggyel ültünk be Hanamával és a barátommal. Mivel tudtam, hogy Marseille-ben fog játszódni ez a rész is, előre figyelmeztettem őket, hogy egész film alatt ezt fogom csinálni: “Ú, itt voltam! Ú, itt is voltam! Na, itt egy csomószor voltam!” Hát, nem kellett csalódniuk.

Lássuk, hány rókabőr rejtőzik még az ikonikus széria mögött. Új főszereplőn, Sylvain Marot (Franck Gastambide) egy nagymenő párizsi rendőr, minden gonosztevőt elcsíp, imádja az autókat és a nőket. Egy nap azonban kiderül, hogy összeszűrte a levet a főprefektus feleségével, így hát mennie kell. A főnöke elintézi, hogy ne rúgják ki, de annyit tud elérni, hogy Marot-táthelyezik a marseille-i önkormányzati rendőrséghez. Természetesen amikor ide kerül, semmi kedve az egészhez, a csapat többi tagja mind dilettánsnak tűnik (igazából majdnem mindannyian azok is), ám bejön egy nagyszabású ügy. Olasz bűnözők akarnak ellopni egy hatalmas gyémántot, amit rövidesen a MUCEMbe szállítanak egy kiállításra, és ha Marot-nak sikerül elkapnia a rosszfiúkat, mehet is a dolgára. Az olaszok azonban menő ferrárikkal nyomulnak, így hősünknek is szüksége lesz egy király járgányra, hogy a nyomukba eredhessen. Mellé szegődik Eddy Maklouf (Malik Bentalha), a béna uber sofőr, aki történetesen a nagy Daniel Morales unokaöccse, és nála van A taxi. A szuperkopó és a nyomi csávó nekiindul, hogy nyakon csípje a bűnözőket, természetesen kiderül hogy a rendőrségnél tégla van, mindenki meglepetésére Marot beleszeret Eddy húgába, Saniába (Sabrina Ouazani) aki egy az egyben a Halálos iramban széria Lettyje, csak talán picit kevésbé morcos.

Történetünkben az eredeti bagázsból, ha jól emlékszem, csak mindenki kedvence, Gibert (Bernard Francy) és Alain (Edouard Montoute) maradt meg, ám az utóbbi alig szerepelt, és az előbbi… Nos, neki se adtak sok szerepet, és habár megmaradt az idegesítő, erőltetett személyisége, be kell vallanunk, nélküle is pontosan ennyire lett volna kerek a történet. Csinál benne egy-két hülyeséget, ami próbál kapcsolódni a fő történetszálhoz, de tulajdonképpen nem muszáj neki. Éppen ezért nagyon szembetűnő, hogy ő és Alain is csak azért vannak a sztoriban, hogy valaki legyen már benne a régiek közül is. Nem mondom, hogy köréjük kellett volna építeni a történetet, de azért lehettek volna kicsit kevésbé feltűnően jelentéktelenek.

Természetesen megvannak a régi Taxi filmek menő autós trükkjei, de úgy érzem, maga A taxi is sokkal inkább háttérbe szorult ebben a részben. Legalább nem játszották ki a “csak a főhős tud vezetni, mindenki más egy gyökér, és azt sem tudja, melyik a kormány” kártyát.

Ahogy eddig összefoglaltam, meglepőnek tűnhet, de néhány poén benne igazán jóra sikerült. Persze tele van a tipikus idegesítő húzásokkal, de több helyen is nagyon eltalálták.

Tehát, maga a film nem egy remekmű, és azt sem mondom, hogy igazi nosztalgia hangulata lesz a régi taxi filmek szerelmeseinek, de ha van egy unalmas estétek, lehet, feldobja. Könnyed, egyszerű, és néhány helyen nagyon vicces. Nekem főleg azért tetszett, mert mégis előjött bennem a nosztalgia, de inkább a helyszín miatt, és jó volt, hogy tudtam mondogatni, hogy “Itt is voltam!”.