Már nem is emlékszem, mikor lepett meg egy sorozat epizódja ennyire, mint a Légió Chapter 12-je, nem mintha nagyon panaszkodhatnék! Egy meglehetősen akciódús, ám hirtelen, és akkor még érthetetlen ponton félbeszakított előzmény után egy elvontabb, komplexebb részt kaptunk. A Chapter 12-ben a cselekmény egyszerre statikus és pörgős, kevés dolog történik, de mégis csak kapkodjuk a fejünket ide-oda, valamint az alkotók epikus szintre emelik a karakterábrázolást is – mindezt a megszokott, agyat és szemet alaposan megtornáztató, őrült köntösbe bugyolálva tálalják nekünk, mi pedig bekajáljuk, mint a karácsonyi vacsorát.
A szerzetes hatására keletkezett káosz szépen lecsengni tűnik, miután megfertőződött emberekből mindenkinek sikerült magához térnie, kivéve Sydet (Rachel Keller), aki a következő David (Dan Stevens) listáján. A telepata bele is mászik párja elméjébe, ám a többiekkel ellentétben nem egy labirintusban találja magát, hanem Syd emlékeiben. David megpróbálja ugyanazt a sémát követve felébreszteni Sydet, vagyis rövid megfigyelés után kitalálni, mi a lány leghőbb vágya, ezzel megtörik az „átok” és magához tér. Syd azonban sokkal nehezebb feladat elé állítja Davidet, többször átélik közösen Syd legfontosabb emlékeit, a születésétől kezdve a tini korán át egészen a felnőtté válásig. Ez egészen addig megy, míg a srác rá nem jön, mi Syd eddigi életének legnagyobb tanulsága, mindeközben pedig a lány életének olyan pillanataiba is betekintést nyerhetünk, amire nem szívesen emlékszik vissza.
Reméltem, hogy idővel még többet megtudhatunk majd a mellékszereplők háttérsztorijaiból, ám arra egyáltalán nem számítottam, hogy az alkotók végül egy egész epizódot rászánnak majd egy karakterre. Rendkívül merész húzás volt ez részükről, ám ugyanennyire nagyot is ütött. Syd nem csak azért játszik fontos szerepet, mert Daviddel jár, hanem, mint megtudhattuk, főhősünk látomásaiból, a jövő alakulásában is kulcsfontosságú lesz, úgyhogy teljesen érthető, miért pont rá esett a választás – bár, hogy őszinte legyek, ezek után azt sem bánnám, hogyha minden egyes karakternek szentelnének egy-egy részt, amíg ugyanilyen jól megcsinálják, bár gyanítom, az már túlságosan elnyújtaná az évadot és elterelné a figyelmet a fő cselekményszálról. Talán majd a következő szezonban erre is sor kerül!
És hogy miért is volt ilyen jó ez az epizód? Egyrészt, hozta azt a már-már tipikussá vált Légió-atmoszférát úgy, hogy ehhez korlátozott számú szereplőket és helyszíneket használt. Igazából maguk az emlékek is többé-kevésbé ismétlődtek, néhol egy-két aprósággal, vagy éppenséggel egész jelenetekkel kiegészülve, mégis végig leköti a nézőket a sztori. Ami a jellemábrázolást illeti, Sydről egy óra alatt sokkal többet tudtunk meg, mint egy egész évad alatt. Ugyan az írók korábban is el-elszórtak morzsákat a mutáns háttérsztoriját illetőleg, most az egész eddigi élete pergett le David és a nézők szemei előtt, nem is egyszer – úgy hiszem, ennél részletesebben nem igazán lehet egy szereplőt körbejárni.
Hihetetlen, hogy még csak nemrég kezdődött a szezon, de már majdnem a felénél tartunk. Ugyan sok minden van még hátra, azért nem ártott ez a kis kitérő az őrületből – és őszintén, ilyen és hasonlóan remekre sikeredett meglepetésekkel bármikor megörvendeztethetnek az alkotók!
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
