A kissé vérszegény hetedik évad után a sorozat alkotói is belátták, tavalyi tévedéseiket, és ki is javították őket, így a nyolcadik évad komoly fordulatokkal tűzdelt, izgalmas, vicces, és szívszorító egyszerre – de akad két dolog, ami azért még mindig nagyon csípi a csőrömet.
Bajban van a Los Angeles-i NCIS egység, mivel úgy tűnik, a belső téglát hiába csukták le, a veszély még fenn áll, ráadásul sok belső információ is kiszivárgott, aminek köszönhetően az egység minden tagja veszélybe került, sőt, a családjaik is. Ennek megfelelően Sam (LL Cool J) családja védőőrizet alá került. De valamiért csőstül jön a baj a csapatra, és minden tagjuk módszeres támadásnak van kitéve, például Deekset (Eric Christian Olsen) újra előveszi a rendőrség belső ügyosztálya, miközben Kensinek (Daniela Ruah) nagyobb szüksége lenne rá, mint valaha.
A korábbi évadokban megmutatott tégla ezúttal visszatér, méghozzá végre egy nagyon komoly nyomozás során, mivel anno rendkívül összecsapták ezt a szálat. Szó szerint ez a vezérfonala a mostani évadnak, és ez nagyon jól felpörgette az eseményeket. Ráadásul rengeteg kisebb szál is leágazik ebből – az alkotók most tényleg kitettek magukért, és megmutatták, hogy nem fáradt még meg ez a sorozat, van benne bőven kiaknázatlan lehetőség és spiritusz.
Kensi és Deeks közötti dinamika megváltozott a hetedik évadban, akkor nem a legjobb irányba, most ezt is helyrehozták, ráadásul rendkívül sokat változott mindkét karakter. Kensi balesetével a sorozat alkotói nagyon jól bemutatták, hogy mennyire veszélyes is a magány, vagy az elutasítás, és hogy a veterán korházban sokan vannak hasonló cipőben, akik mellett nem áll senki. Deeks végig támogatta Kensit, a legrosszabb pillanatban is, és rossz pillanat bizony bőven akadt, de ez kvázi jó, nagyon sokat változtatott ez a szereplőkön, és egy teljesen új irányt vett vele a széria.
Callen és az új szereplő, Anna Kolcheck (Bar Paly) közötti kapcsolatot azonban a hátam közepére sem kívántam, és nem értem, hogy a sorozat alkotóinak miért kellet ekkora írói önkény csomaghoz nyúlniuk. Anna Kolcheck minden porcikája, a megjelenése, a humora, az észjárása és a háttere is egy az egyben úgy lett megalkotva, hogy összehozzák vele Callent. Mintha fogták volna Chris O’Donnell által játszott szereplőt, nőiesítették volna, és levontak volna belőle vagy húsz évet – nagyon irritáló mellényúlás volt ez.
De nem ez volt az évad legrosszabb ötlete, pedig több mint húsz epizódon keresztül egy majdnem tökéletes NCIS Los Angeles évadot láthattunk, akcióval, fordulatokkal és humorral, azonban a fináléra bedobtak egy olyan ötletet, ami megdöbbentő ugyan, de rendkívül szánalmas és klisés próbálkozás a sokkolásra – emellett már rendkívül unom, hogy egy férfit csak így képesek motiválni az alkotók a huszonegyedik században! Ráadásul nem volt elég egy búcsú, ami viszont igazi volt?
Mindent összevetve, jól szórakoztam, de az éved utolsó epizódját szívesen kitörölném, ha tehetném, de sajnos akkora hatással van a szereplőkre, hogy valószínűleg az egész kilencedik évad erről fog szólni!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!