Cosplay Portré: ICONOCLAST*

Név: Nagy Zsófi

Nick: ICONOCLAST*

Link: www.facebook.com/iconoclastcosplay

Csillagjegy: Ikrek

Szülőváros: Budapest

Foglalkozás: Divattervező

Kedvenc film/sorozat:  La La Land, Doctor Who

Kedvenc zenei stílus/előadó: indie, The 1975

Kedvenc videójáték: Just Dance 

Hogy találkoztál először a cosplayjel, és mi volt az a pillanat, ami miatt csatlakoztál ehhez a közösséghez?

2014-ben még a Swarovskinál dolgoztam, Dorci barátnőm (Elyon cosplay) akkor már sokat pultozott a Mondon és már cosplayelt is párszor. Egyik nap meglátogatott a munkában, és mesélte, hogy nincs vasárnapra segítsége a pultjához, megkérdezett, én meg boldogan igent mondtam, sosem jártam még conon előtte.
Mondta, hogy szombatra úgyis szabad lennék, ha van kedvem, beszállhatnék a csapatába, amivel versenyen készülnek indulni… aztán este már azon kaptam magam, hogy parókát válogattam a neten.
Azt hiszem, akkor vonzott be igazán magának ez az egész, amikor megéreztem, mennyire jó közösségi élmény részt venni benne, mind amellett, hogy nagyon szuper volt megszemélyesíteni különféle karaktereket és igazából szerencsés is vagyok, mert sikereim is voltak vele már az elején.

A családod, barátaid hogyan viszonyulnak a hobbidhoz, támogatnak, vagy azért néha akad egy-egy pillanat, mikor nem értik?

Sosem volt gondom ezzel, a közvetlen környezetem már jó ideje “hozzám szokott”, és nem lepődnek meg vagy akadnak fent a projektjeimen, mindig is kíváncsi, kísérletező típus voltam.
A kreativitást a családom mindig is prioritásként kezelte az életben, mert nem voltunk sosem jómódúak, mindig a semmiből kellett várakat építenünk, és ez a szemlélet gyakorlatilag minden nehézségen átsegített minket.

Szoktál segítséget kapni a jelmezeidhez vagy mindent magad csinálsz?

Ha olyan technikát próbálok ki, amit előtte még sosem csináltam, akkor természetesen kérek segítséget. Szeretek új dolgokat tanulni, ehhez elengedhetetlen alázatosnak lenni.
Ezek általában a parókával, a sminkkel vagy páncél technikákkal kapcsolatos dolgok.
Persze a segítséget mindenki másként értelmezi, számomra azt takarja, hogy valaki megmutatja nekem, hogyan csináljam azt, amit meg szeretnék oldani, együtt dolgozunk rajta.
Az öltözékeim 80-90 százalékban viszont olyan, hogy nem igénylek hozzá külső segítséget, ha szabás, varrás vagy moulage, akkor mindent én találok ki és csinálok is meg rajta.

Milyen anyagokkal szeretsz a leginkább dolgozni, van kedvenced?

Pamutszatén for president!  Hol is kezdjem: szellőzik, kényelmes és elegáns egyszerre, szuper dolgozni vele, pont annyira rugalmas amennyire ideális, csodás textúrája van, könnyű applikálni… stb. Nem a legolcsóbb alternatíva, de ha olyan a cosplay, megéri befektetni.

Mi alapján választod ki az adott megformálandó karakter, a ruha vagy páncél illetve kiegészítőt nézed, vagy a személyiséget?

Nekem fontos a karakter azonosság, így azt mondanám, az vezet egy orrhosszal, de igazság szerint mindkét szempontot figyelem a választáskor. Ha az öltözéket a saját alkatomhoz előnytelennek találom, nem tetszik, vagy nem találok benne kihívást, akkor ritkán kerül megvalósításra, hiába tudok azonosulni a karakterrel.

Melyik jelmezed érzed a legközelebb magadhoz és miért?

Az eddigiek közül Katniss Everdeent az esküvői ruhájában.
Ezzel a karakterrel indultam el a cosplayes világban, az igazságérzete és a lényeglátása miatt könnyű volt azonosulni vele, holott nem is én vettem észre a kettőnk közti hasonlóságot, hanem édesanyám.
Az a ruha a legerősebb szimbóluma az ő jelentőségének a történetben számomra: elképesztően monumentális, lenyűgöző, ugyanakkor hatalmas teher.
Amikor viselem hatalmat, felelősséget és elragadtatást érzek.

Mi az a technika, amit a közeljövőben meg szeretnél tanulni a cosplay készítés terén?

Szívesen dolgoznék fával, kardot szeretnék majd készíteni így, de a világítástechnikába is szívesen beleásnám magam mélyebben, most éppen ezek mozgatnak, de szeretem ha mindig van olyan, amit még nem próbáltam.

Mindig élmény jelmezben a város utcáit járni, volt már, hogy felismertek a megformált karakter bőrében?

A cosplayeim többsége nagyobb gyalogtávok megtételét nem teszik lehetővé, így az utcán nem igen esett még meg, hogy cosplayben láttak volna, de egyszer elindultam otthonról koponya sminkben az irodai Halloween apropójából és a metrón a gyerekek nagyon lelkesen fogadtak.

Ha vacsorázhatnál egy szereplővel, legyen az játékból, sorozatból vagy filmből, ki lenne az?

Akivel a legszívesebben töltenék időt, az a Doktor (Doctor Who), de biztos vagyok benne, hogy egy vacsoraidőnél többhöz ragaszkodnék.

Miként változtatott téged meg a cosplayezés? A munkában, hétköznapokban segített vagy inkább hátráltatott ez a kreatív élvezet?

Ha a munka szempontjából nézem, mivel szabadúszó tervezőként dolgozom napközben, nekem abszolút hozzáadott értéknek számít, hogy mint referenciamunkákat meg tudom mutatni a klienseknek, és általában imádják őket, holott ők maguk sokkal hétköznapibb kérésekkel keresnek meg.
Ha egyénként gondolok arra, hogyan hat rám, az is inkább pozitív. Bár az időm sokkal kevesebb, a felelősségem pedig több így, de megédesíti az, hogy ez mind annak a része, hogy gyakorolhatom amit a legszívesebben csinálok: jelmezeket készítek és olykor még a szerepeket is eljátszhatom.

Kávés vagy inkább teás vagy?

Időszakos általában, most épp kávés.

Versenyzés vagy szereplés előtt van lámpalázad?

Általában közvetlen a színpadra lépés előtt. Nagyon alaposan felkészülök, ezért nem frusztrál napközben a rontás lehetősége, viszont amikor már csak pillanatok vannak hátra, akkor természetesen nálam is bekapcsol a “túlélési ösztön”. De úgy gondolok rá, hogy ez jó, hiszen azt jelenti, hogy a tőlem telhető legjobban fogom csinálni, és amint elkezdem az előadást általában elkezdem nagyon élvezni és minden feszültség energiává alakul, amit igyekszem felhasználni a színpadon.
A leg embert próbálóbb ilyen élményem az EuroCosplayen volt, már a függöny mögött álltam, sose játszottam még ekkora közönségnek, külföldön, ráadásul 15 centis sarkú cipővel kellett megmásznom a díszletem… azt hittem, elájulok. Aztán felkonferáltak, beültem a díszletbe és onnan már nem én voltam, hanem a Boszorkány, már az ő gondjai voltak ott, nem az enyémek.
Minden felhalmozott feszültségem felhasználta a karakterem.
Utána szívem szerint még egyszer kimentem volna.

Mi volt a kedvenc gyerekkori játékod?

A barbie baba, legalábbis az olcsóbb változatai, abból lett idővel 3-4 is és általában fellépő ruhákat varrtam nekik kézzel a kis anyagmaradékokból, amiket anyukám adott.
Volt még egy olyan táblám is, amiben cserélgetni lehetett egy modell haját, felsőrészét és az alsórészét, ezek műanyag lapocskák voltak, amiken a körvonalak voltak kidomborítva, mint egy nyomdán, összeraktam egy szettet, papírt tettem elé és óvatosan átsatíroztam, aztán szabadkézzel áttervezgettem őket.

Szerző

Catleen

Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Korábbi cikkek

• Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
• Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
• Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
• IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!