A múltkori kritikámban a Légió második évadának nyitányát tárgyaltam, most pedig folytassuk is a következő résszel. Az elődjéhez képest a Chapter 10-ben már kiegyenlítettebb a tempó – na, nem mintha baj lenne egy pörgős epizóddal –, szépen oszlanak el az akciódús jelenetek és az elmejátékkal töltött pillanatok is. A látványvilág továbbra is lenyűgöző, bár ezúttal kevésbé alapoznak a sokk- és furcsaságfaktorra az alkotók – nem baj, kell ilyen is. Végül, ami a sztorit illeti, úgy tűnik, elkezd kibontakozni az a cselekményszál, amit a premierben megpendítettek, némi csavarral.
Az Árnykirály (Jemaine Clement) David (Dan Stevens) agyába mászva meggyőzi őt, hogy segítsen megtalálni neki a valódi testét, amibe David bele is egyezik, azzal a feltétellel, hogy az Árnykirály nem bánt senkit. Aznap éjjel David a csapatot elterelésként egy mezőre vezényli, mindeközben Farouk betör a Hármas Divízió főhadiszállására, mivel meglátása szerint van ott valaki, aki tudja hol van a valódi teste. Farouk azonban nem találja meg az illetőt, és felrúgja a Daviddel kötött egyezséget is, hiszen jó pár őrt porrá zúz útközben. A Divízió tagjaiban, köztük Clarkban is (Hamish Linklater) felmerül, hogy David ellenük dolgozik. Főszereplőnk az események után visszatér Cary (Bill Irwin) csoda gépébe, hogy jobban szemügyre vegyen egy látomást, ami Sydhez (Rachel Keller) köthető. Ezután David újra kapcsolatba lép Faroukkal, és közli, hogy keményebb szabályokat lefektetve hajlandó továbbra is segíteni neki.
Az első és második részben történtek után nyilván a legfőbb cselekmény ismét David és Farouk kapcsolata lesz, ezúttal új köntösben, mert immáron nem kifejezetten egymás ellenségei. Az egyértelmű, hogy sem a karakterek, sem a nézők nem igazán bízhatnak az Árnykirályban, még akkor sem, ha gyakorlatilag függ a szereplőktől. Azonban annak tudatában, hogy állítólag új fenyegetettség van a láthatáron – ami ráadásul kapcsolódhat a filmes X-Men univerzumhoz is –, még érdekesen alakulhatnak itt a partnerségek és az erőviszonyok, csapaton kívül és belül egyaránt. Az szintén nagy kérdés, hogy végül David melyik oldalon köt ki, ha egyáltalán valaki vagy valakik oldalára áll majd. Unatkozni nem fogunk, az egyszer biztos!
Két dolgot szeretnék külön kiemelni, egyrészről a képi világot, másrészről pedig Cary és Kerry (Amber Midthunder) viszonyát. Az előbbit – a korábbi tapasztalatok alapján – akár minden egyes alkalommal a csillagokig magasztalhatnám, mert tényleg egy rendkívül egyedi megoldásról van szó. Viszont, mint a bevezetőben is említettem, most inkább a gyönyörűség-faktor került előtérbe az őrültségek helyett, ami ez esetben piszkosul jól esett mind a szemeimnek, mind a lelkemnek, főleg a legelső szcéna, illetve az a jelenet, amikor David és Farouk kettesben vannak a mezőn. A nem mindennapi módon együtt élő két mutáns pedig azért kap külön említést, mert most először cseréltek helyet életükben – mivel Cary a „fő” test, akiből Kerry időnként kibújik –, és Kerry reakciója a szituációra zseniális volt. Ugyan nem ez a dolgok rendje Loudermilkéknél, én szívesen látnám Kerryt többször a képernyőn, és úgy gondolom, ezzel nem vagyok egyedül!
Finomított őrültség, több akció és bonyodalom – röviden összefoglalva ez volt a héten a Légió. A folytatás mindenképp izgalmas lesz, a jövő hét szerda azonban sajnos ilyenkor mindig túl messze van!
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.