Oldal kiválasztása

Teljesen véletlenül akadtam rá erre a sorozatra, és elsőre nagyon megtetszett a témája: végre egy sorozat, ami a videójátékkal mint komoly gyakorlást és odafigyelést igénylő tevékenységgel foglalkozik. Azonban a széria amilyen erős volt koncepcióban, olyan gyenge lett megvalósításban.

Brian (Josh Blaylock) egy kedves kölyök, akit valamiért mindig kipécéznek a nagyobbak, és előszeretettel szekálják. Azonban Brian D-ként a virtuális térben nem hagyja magát, és rendre jó eredményeket hoz csapatával a kedvenc lövöldözős játékában. Egy furcsa véletlen során becsatlakozik az ő játékukba a legnagyobb gamer sztár, The Law (Brian Firenzi), ráadásul Brian D-nek sikerül megsemmisíteni ellenfelét, élő adásban. Az eset nagy port kavar, és Brian felvételt nyer a legnagyobb gamer iskolába, ahol gyorsan szerez magának pár barátot, és még több ellenséget.

Bár a sorozat alapja nagyon tetszetős, és alig vártam, hogy végre egy igazán komoly munkát lássak a videójátékokról, percről-percre fogyott a lelkesedésem, és valahol a pilot után teljesen el is tűnt. Az alkotók ugyanis nemhogy levedlették a videójátékosokra vonatkozó sztereotípiákat, és megmutatták, hogy mennyire nem valósak azok, inkább alátettek egy lapáttal, és a geekség, nerdség, és gamerség teljes megalázását vonultatták fel, valamennyire humorba csomagolva – de azért mert valaki nevet, ha mi sárosak leszünk, attól még megalázó.

Minden szereplő a sztereotípiának megfelelően viselkedik, Brian a tipikus kiskölyök, aki nagy álmokat kerget, The Law maga a megtestesült gonoszság, akit semmilyen cél nem vezérel, csak a rosszindulat, Brian barátja, Ted Wong (Jimmy Wong) a fura comic-relief figura, míg Jenny Matrix (Johanna Braddy) a tipikus okosnak beállított gamerlány, akinek két tulajdonsága, hogy a rosszfiúval jár, és hogy csinos.

Szomorú, mert három évadon keresztül az alkotóknak bőven lett volna lehetőségük egy olyan világot teremteni, ahol meghagyják a vicces és kedélyes stílust, miközben megmutatják, hogy a videójátékok világa nem mindig a felhőtlen szórakozás színtere. De nehéz megmondani, hogy az alkotókat ennyire nem érdekelte a valódi mondanivaló, vagy úgy vágtak bele a sorozat készítésébe, hogy fogalmuk sem volt arról, mi is az a videójáték.

Nehéz bárkinek is ajánlanom ezt a sorozatot, maximum elrettentés gyanánt, hogy hogyan ne készítsünk geekeknek sorozatot!

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.