A Young Sheldon legújabb részében ezúttal félretették a könnyedebb vonalat, ugyanis egy olyan téma kerül elő, ami a legtöbb kocka és könyvmoly számára nem ismeretlen terep: a bullying, vagyis az iskolai bántalmazás. A sorozat készítői eddig szinte kényesen kerülték ezt a vonalat, pedig könnyen belátható, hogy ha egy gyerek 9 évesen gimnazisták közé kerül, és különösen ha olyan a magatartása, mint Sheldoné, akkor szinte azonnal bántalmazás áldozata lesz.
A beszólások, verés, uzsonnapénz elvétele csak pár eszköz a sokból, amivel a csoporttársak ilyenkor élni tudnak. Azonban az írók továbbra sem mertek ennyire erős témát így tálalni, ezért a teljes epizódot kvázi elviccelték azzal, hogy Sheldon a fenti bántalmazási formákat nem osztálytársaitól, nem is a felsőbb osztályba járó gimisektől, hanem a kb 6 éves szomszéd kislánytól szenvedi el. Egyfelől nyilvánvalóan komikum forrás az, ha egy fiú egy nála jóval fiatalabb és kisebb lánytól retteg (ez egyébként erősen szexista is, de az egész sorozatra jellemző a szexizmus, hiszen Texasban, a redneckek Mekkájában játszódik a nyolcvanas évek végén), másfelől viszont egy nagyon fontos problémát tesz nevetség tárgyává és súlytalanná.
Maga a történet tálalása a klasszikus bullying vonalat képviseli: Sheldon menekül, kerüli az összes szituációt, amikor a szomszéd kislánnyal, Bobbival összefuthat, a szüleinek nem meri elmondani a történteket, mert még súlyosabb retorziótól retteg. Végül a bátyjának vallja be, ki a zaklató. Tipikus az is, ahogy a szülők reagálnak: Mary oroszlánként veti magát a helyzetbe, nem gondolkodva, míg George kvázi szégyenli az egész szituációt. Tipikus bullying szituációhoz méltóan itt is megjelenik a megoldási formák közt az önvédelmi órákra járás (Sheldon és Tam elkezdenek Jiu-Jitsu órákat venni), illetve a testőr bérlése Missy formájában. Mivel Mary kioktatja Sheldont, hogy egy fiúnak egy lányt soha nem szabad megütni, ezért Sheldon logikusan arra a következtetésre jut, hogy egy lánynak viszont szabad, tehát a húgában látja a megoldást – aki ezzel remekül vissza is él, egy nagyobb összeget és tévézési előjogokat zsarolva ki testvéréből – majd segítség helyett remekül eljátszik Bobbival.
Én alapvetően értem a humort, és nem mondom, hogy nem mosolyogtam meg az epizód egyes részeit, viszont tudva, hogy hány gyerek lesz öngyilkos iskolai zaklatások miatt, nagyon helytelennek érzem, hogy ezt a témát ennyire komolytalanra vették, az áldozatot beállítva szánalmasnak és bénának, aki fél egy kislánytól. Pirospont jár viszont azért, mert jól bemutatták, miért is nem tud a legtöbb gyerek megoldást találni a bullyingra, mennyire rosszul fogadja és kezeli a környezet (élen a szülőkkel) ezeket a szituációkat. Remélem, nem ez volt az egyetlen epizód, ami ezzel foglalkozik – és remélem, legközelebb kevésbé áldozzák be a témát a humor oltárán.
Szerző
