Mark Lawrence: Az Osheimi Kerék

„Az idő folyója mindünket magával sodor, és minden örvény megcsavargat… ki tudja, mivé válunk?”

Mark Lawrence A vörös királynő háborúja-trilógia befejező részében utoljára kalauzol el bennünket a Széthullott Birodalomba.

A ​Pokol minden borzalma áll Snorri ver Snagason és családja megmentése közé. Már ha egyáltalán fel lehet támasztani a halottakat.

Jalan Kendethnek viszont csak az számít, hogy megússza élve, persze Loki kulcsával együtt, amely nemcsak minden ajtót és minden zárat nyit, hanem könnyen lehet, hogy egyben sorsának is kulcsa az élők világában.

Jal szeretne végre visszatérni a henye és kicsapongó élete lényegét jelentő örömökhöz, a nőkhöz, a borhoz, és a szerencsejátékhoz. A végzetnek azonban más, nagyobb szabású tervei vannak vele…

Az Osheimi Kerék közben egyre gyorsabban forog, és ha nem állítják meg, hamarosan szétrepeszti a világot. Ha minden elvész, és nincs hová menekülni, még a leggyávább embernek sem marad vesztenivalója.

Jal és Snorri farkasszemet néz a Holt Király hullaseregével, és menekül a Kék Hölgy számtalan tükre elől. A végén azonban, akár gyorsan, akár lassan forog, az Osheimi Kerék az úr, hacsak nem sikerül megérteniük, mi a kerék valódi természete, és mi célt szolgál.

Mark Lawrence stabilan befészkelte magát a kedvenc íróim közé, de most egy kicsit csalódott vagyok. Nagyon nagy lelkesedéssel vártam ezt a könyvet, és direkt újraolvastam előtte az első két részt, sőt, a Széthullott Birodalom-trilógiát is, hogy teljesen képben legyek.

Sajnáltam, hogy a pokolbéli napokról csak visszaemlékezések során hallottunk, nekem nagyon éles váltás volt a vikinges hangulatú A Hazug kulcsa után a sivatagba csöppenni. Jalan még mindig szórakoztató, és sokszor éreztem rajta, hogy mennyit változott az első kötet óta, de valahogy a végén megint ugyanott kötött ki, ahonnan elindult.

Snorri nagyon hiányzott a sztori első feléből, idegesített, hogy nem tudtuk, mi lett vele, és különben is, nekem ők ketten együtt működnek igazán, pont a különbözőségük miatt. Örültem, amikor végre elmesélte a történetét, de nem bántam volna, ha részletesebb, mert pont az a rész maradt ki, amitől azt vártam, hogy belefacsarodik a pici kőszívem. Igazi érzelmi csúcspont lehetett volna.

Kara és Hennan megjelenése meg olyan váratlan véletlen volt, hogy szinte már hiteltelen. Persze szeretem őket, de most teljesen céltalanok voltak, nem igazán volt szerepük. Gondolom, csak azért hozta vissza őket az író, hogy megint teljes legyen a csapat, de most nem éreztem annyira dinamikusnak.

Tetszett, ahogy néha felbukkantak emberek a másik trilógiából, főleg Jorgnak örültem, és egy egyzerű húzással nagyon jól megoldotta az író, hogy ez miért hiányzott az ő történetéből. Meg amúgy is, csak pár oldal erejéig szerepelt, de már megint olyan menő volt és egyszerűen megoldotta a dolgokat.

Visszatérve a globális összefüggésekre: mindig azt hittem, hogy Az Osheimi Kerék végén a kongresszusnál kötünk ki. Így is szépen, párhuzamosan fut egymás mellett a két történet, de a sok kis találkozás és kikacsintás után én azt vártam, hogy a végén összefutnak a szálak. Na mindegy, így is jó volt.

A világfelépítésről annyit, hogy látszik, hogy nagyon jól át van gondolva, és eddig is tudtuk, hogy ez a nem túl rózsás jövő, de most először kicsit sok volt a tudományos okosság. Néha pont úgy elvesztettem a fonalat, mint hőseink.

Tudom, hogy most olyan, mintha lehúztam volna, de összességében azért tetszett, csak többet vártam azok után hogy a Tövisek császára mekkora katarzis volt az első részhez képest. Itt meg inkább a fordítottja igaz, az előzmények sokkal jobban magukkal ragadtak. A vége sem volt akkora arculcsapás, hiányzott valami nagyobb dráma. Persze a humor még mindig sziporkázó, de néha már az agyamra ment, hogy Jalan mindig vissza akar térni kezdeti léha önmagához, amikor kiderült, hogy mégsem olyan gyáva nyuszi. De a hibák ellenére még mindig imádom az írót, egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a trilógiát és minden egyes könyvét tűkön ülve fogom várni a jövőben is.

Szerző

Belle

Szerkesztő

Korábbi cikkek

• Könyv2022-03-30Boldizsár Ildikó: Amália álmai
• Igaz történet alapján2022-03-16Jung Chang: Vadhattyúk
• Könyv2022-03-02Leïla Slimani: Altatódal
• Könyv2022-02-02Sarah Winman: Csendélet