Hát, ez is eljött: a crossover, amire még a rajongótábor is csak a legextrémebb fanfictionökben gondolt, és amiről nem is tudtuk, hogy akarjuk, de sokan – köztük én is –amint meghallották, hogy lesz ilyen, onnantól már türelmetlenül várták. Az Odaát és Scooby-Doo világa keresztezte egymást – ez utóbbi gyerekkorom szerves része volt, még a Cartoon Network fénykorában –, a végeredmény pedig valami egészen rendkívüli lett. Figyelem, erősen spoileres értékelő következik!
Sam (Jared Padalecki) és Dean (Jensen Ackles) megmentik egy zálogházi eladó életét, cserébe bármit választhatnak a boltjából ingyen, a srácok pedig végül – leginkább Dean unszolására – egy hatalmas tévé mellett döntenek. Azonban amint beüzemelik a masinát, egészen furcsa dolog történik: a két testvért beszippantja a tévé és a rajzfilmek világában lyukadnak ki, méghozzá nem is akármelyikében, hanem a Scooby-Dooéban. Deanék rövidesen találkoznak is a Scooby bandával, akik épp egy rejtélyt készülnek feltárni egy szellemlakta kastélyban. Dean nagy rajongóként egyből felismeri, hogy melyik epizódba csöppentek, ám amikor nem minden úgy történik, ahogy azt anno a tévében látta, gyanút fog: vajon ezúttal egy valódi szellem keze lehet a dologban, vagy csak élethűbbek lettek a gazemberek álcái?
Kicsit azért féltem is attól, milyen lesz a ScoobyNatural, mert meg volt annak a lehetősége, hogy az alkotók nagyon mellé lőnek, de hála Chucknak, minden imám meghallgatásra került. Tovább megyek: a legtöbb dolog amit elképzeltem, végül bele is került a részbe, kezdve azzal, hogy Dean flörtöl Dianával (Grey DeLisle-Griffin), Sam és Vilma (Kate Micucci) szájkaratézik, illetve hogy a kicsit késve érkező Cas (Misha Collins) kiakad majd a beszélő kutyától. A két széria jellegzetességeit tökéletesen sikerült összhangba hozni, hiszen voltak itt véres részletek, valódi szellemek és káromkodás is, de ezek mind szépen megfértek az emeletes szendvicsek, a félresikerült csapdák és a szűk vázákban való bujkálás mellett.
Az animáció ugyan néhol hagyott némi kivetnivalót maga után – főleg Dean túlzottan kockásra sikeredett arcát látván – ám összességében jó volt, és rengeteget hozzátett az atmoszféra megteremtéséhez. Az ikonikus főcímdal is felcsendült egy ponton, ráadásul egy ízig-vérig Scooby-Doos jelenetben, amibe sikerült még egy Scrappy-Doo cameót is belegyömöszölni. Egyszóval úgy érzem, mindkét széria rajongótábora bőven megkapta a saját tortaszeletét, sőt, én konkrétan végig nosztalgiáztam az egész negyvenöt percet a Winchesterekkel.
Azt gondolom, magáért beszél a tény, hogy a ScoobyNatural hirtelen felkerült az IMDb-s lista legtetejére, és máshol is az Odaát történetének eddigi legjobb részének tartják. Az biztos, hogy merész húzás volt az alkotók részéről, de kár lett volna kihagyni. Scooby-Dooby-Doo!
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
