Aki korábban is követte már a blogunkat az tudja, hogy elkötelezett South Park rajongóként a Stick of Truth számomra egy igazi kuriózum volt, és valahogy hasonlóan álltam hozzá a tavalyi év folyamán kijött folytatáshoz is, ami a South Park – The Fractured But Whole névre hallgat.
Itt is korábbi hősünk, a New Kid bőrébe bújunk. A történet nemsokkal az előző játék vége után játszódik, és nagyon hamar kiderül, hogy bár királyként nagy tetteket vittünk véghez – bizony a fantasy időszaknak nagyon hamar leáldozott. Előkerültek a maszkos hősök és gonoszok – vagyis most minden gyerek szuperhősként rója éjszaka South Park utcáit és tartja fenn a rendet – ami a lakóit ismerve nem nagyon ígérkezik könnyű melónak.
A korábbi rendszert egy az egyből áthozták a készítők: a classok teljesen az alapokból táplálkoznak, ám a Stick of Truth-al ellentétben itt később lehetőségünkre válik másodlagos osztályok elsajátítása is, ami még betegebb képességekhez és ezzel együtt nagyobb erőhöz is juttat minket. Ám szükségünk is van ezekre az extra dolgokra, ugyanis az ellenfelek nem kicsit lettek keményebbek a korábbi játékhoz képest – a legnagyobb kedvencem az a részeg Randy, mint ellenfél – és az is nagyon nagy pozitívum hogy már nagyon régen nem látott karaktereket is elővettek újra a játék kedvéért.
Persze nem kell megijedni, hiszen társaink is vannak nem kevés, úgy mint a Human Kite (Kyle) a Coon (Cartman) vagy éppen a roppant titokzatos Mysterion. Náci zombik helyett itt most öltáncot fogunk járni, leverjük korábbi jó ismerősünket Törcsit végül pedig megtudjuk azt, hogy a rendőrök miért akarnak minden feketét elfogni a városban. A behozott craft rendszer nagyon szórakoztató és tényleg érdekes dolgokat lehet belőle kihozni, valamint a legfőbb képességünknek – ami ismét csak a szellentéshez köthető – pedig nagyon nagy hasznát tudjuk venni, csak használjuk jókor.
Akármennyire is remek lett a játék, a kötelező piszkálódások a benne lévő nem kevés morbid és/vagy tényleg gyomorforgató dolgok miatt- amikbe most spoiler végett most nem mennék bele -, csak annyit tudok mondani: gyerekek, ez South Park. Mindig is gusztustalan, alpári és elképzelhetetlen dolgokkal volt tele, szóval nem értem, miért pont ezen a játékon kell ennyire kiakadni – amikor ott van erre több mint húsz évad és nem egy játék. Ami pedig a legjobb rúgás volt a saját közönsége felé a játéknak az az, ahogy a közízlés gyors változását figurázta ki a Fractured But Whole, rögtön a játék legelején.
Van aki szereti, van aki megbotránkozik rajta és rögtön temetné az egészet. Álljanak a játékosok a skála akármelyik oldalán, egy dolog bizonyos – mindenkiben mély nyomot hagyott a The Fractured But Whole, és ezt a fajta élményt nem lehet olyan könnyen kitörölni.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
