Avagy a szülői szeretet olykor nem ismer határokat – legyen szó gyilkosságról, hazugságról, vagy esetleges újabb utódokról szóló rémképekről. Ezzel és még sok más dolgával ültetett le képernyő elé a harmadik évad második epizódja a Booth Three.
A történet ott folytatódik, ahol az első részben abbamaradt: az első öt percben végignézhetjük Ruby nem igazán könnyű vajúdását, egy stoppos halálát és egy feltételezhetően nagyon veszélyes entitás világra jöttét. Közben Brandy egy kicsit nagyon összezuhant és mivel Ash-től nem kap megfelelő érzelmi támogatást – meg folyamatosan rémképek kísértik -így csak az iskola elmedokijától remélhet némi megértést – de a hölgy valahonnan túlzottan is ismerős.
Ám itt még koránt sem állt meg a szekér: Dalton tart egy is mesét a csoportjáról (vagy sokkal inkább a családjáról), közben megkérdőjelezi Pablo hűségét is a többiek felé – aki persze ismét elkezdtek gyötörni a különféle hallucinációk. Ash pedig, belegondolva abba, hogy milyen jó lenne több különleges gyermek, menne férfiasan is rendezni ez ügyben a dolgát – ám a démon(ok) kötelezően keresztbe tesznek neki.
Nagyon szerettem azt az érzelmi raftingot, amit a Booth Three elénk tárt: egyrészt ott vannak a drámaibb oldalt képviselő Brandy és Pablo, Az egyiknek teljesen összeomlott a világa, szinte teljesen magára maradt és nem sok támogatást kap – mondjuk Ash-től nem is nagyon akar. Saját magát okolja a korábban történtekért és elég intenzíven kísértik az események. Pablo pedig hasonló helyzetbe került, mint a második évad során: ismét furcsa dolgok kerítik hatalmába és lát dolgokat, de erről ismét nem szól semmit, csak akkor amikor már nagy baj van. Ennek ellenére szerintem Dalton jogtalanul kérdőjelezi meg a bajtársiasságát, hiszen mi nézők tudjuk azt, amit ő nem.
Aztán a szülői részről ott van a két véglet Ash és Ruby képében: az egyik egyáltalán nem tudja, hogy kell bánni a csemetékkel pár menő megszólalást leszámítva, a másik pedig teljesen átment Rosermary Gyermekébe – csak sokkal véresebb kiszerelésben.
A Family-t egy kifogástalan és pörgős második rész követte. A Booth Three-ben volt minden, amit csak eddig megszokhattunk: dráma, vértenger, látványos bunyók és az elmaradhatatlan beszólás áradat. Le a fejekkel előtte.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
