Nehéz hónapon vagyunk túl, miután a téli olimpia miatt gyakorlatilag minden egyes nem kábel sorozat elment szünetre. Ám vége a böjtnek, és a héten az Agymenők is visszatértek, méghozzá egy egészen erős résszel.
Bernie terhességének végére ér – elviekben, csakhogy úgy tűnik, a babának egyelőre esze ágában sincs kibújni. Bernie-nek viszont elege van a terhességből, ezért minden tőle telhetőt megtesz, hogy beindítsa a szülést, amiben barátai is segítenek – több-kevesebb sikerrel. Mindeközben Amy véletlenül elkotyogja Howardnak, hogy – bár Bernie-vel még nem egyeztek meg névben –, felesége már eldöntötte, hogy születendő fiukat a nagyapja után Michaelnek fogják nevezni.
A február tradicionálisan a nagy események és a drámai fordulatok időszaka a sorozatokban, hiszen Amerikában ilyenkor árgus szemekkel figyelik a hirdetők a nézőszámokat, és mivel a február idén kvázi kiesett az olimpia miatt, a szériák bizony most próbálnak bizonyítani. A sorba a Bing Bang Theory is becsatlakozott, de szerencsére nem csináltak nagy drámát, hanem inkább hoztak egy babát.
Az epizód nagy erőssége az volt – amire amúgy a sorozat mostanában már csak ritkán képes –, hogy összehozta az egész bandát azzal, hogy Bernie és Howard köré építette fel az egész történetet. Emiatt szép, egységes volt a narratíva, a felmerült problémákat ügyesen ki tudták fejteni, és nem éreztem úgy, mintha egyes szereplők csak azért kaptak volna sorokat, hogy a színész benne legyen az epizódban. Szóval igen, strukturálisan nagyon szépen működött a dolog.
De ami még talán ennél is fontosabb, hogy a humor is jól feküdt. A viccek ütöttek, és bár néhol mintha kicsit túllőttek volna a célon, főleg a terhességgel kapcsolatos viccek esetében – például amikor szóba került, hogy milyen „undorító” is Bernie bokája –, összességében többször is hangosan felnevettem. Meg aztán, hogy fair legyek, a terhességes poénokat sem teljes egészében leírni – a jelenet, amikor Howardnak úgy kell megvárnia, hogy Bernie beérjen a konyhába, az egyik kedvencem volt.
Ráadásul, és ezzel megint kicsit visszatérek a struktúrához, attól még, hogy az epizód maga Bernie-központú volt, a többiek sem lettek elfelejtve: Sheldon borzalmas társasjátéka, amivel megpróbálta lefoglalni Bernie-t, nem csak remek humorforrásként működött, hanem a narratíva szempontjából is ügyes fogás volt, hiszen összességében ez volt az, ami végül mindenkit egy helyre terelt.
Végezetül tehát csak annyit szeretnék mondani, hogy a The Neonatal Nomenclature nem csak ügyesen lett megírva, hanem remek poénokat is hozott, amiért kifejezetten hálás vagyok – azért meg pláne, hogy az írók nem csináltak drámát a baba születéséből.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
