Oldal kiválasztása

Ha valaki a szerkesztőségben azonnal lecsap bármilyen lovas filmre, akkor az én vagyok. A Kincsemet úgy vártam, hogy mozikba kerüljön, mintha legalábbis a szülinapom lenne – pedig egyébként olyan messze van tőle, mint atom. Hát tudjátok, marhára megérte várni, ugyanis én állati elégedetten dőltem hátra a film végén, hogy na, végre produkáltunk valamit! De kezdjük az elején az egészet…

kincsem4

A film eléggé in medias res indít az ifjú Blaskovich Ernő (Nagy Ervin) családi drámájával – pontosabban annak befejeződésével, az apját ugyanis az első öt percben le is lövik. A szabadságharc eredményeképpen családja elveszít mindent, s mindössze egy lepukkant nyaraló marad a birtokában, ahol hellyel-közzel felnevelkedik. Férfivá érve egy igazi playboy életét éli, és állandóan verseng von Ouettingenékkel, akik nem csak az életét vették el, de a lóversenypályákon is rendre porba tiporják. Ezt a cseppet sem idilli viaskodást kavarja fel Kincsem, a csodaló megjelenése – az állat ereje és állhatatossága mindenkit lenyűgöz, az ízületei azonban gyengélkednek. Ernő a problémái ellenére sem mond le Kincsemről: állítja, hogy ő lesz a valaha volt legjobb a galoppon. A küzdelme és töretlen hite lassanként felkelti a rivális Klara von Oettingen (Petrik Andrea), a rivális báró lányának érdeklődését. De vajon hány csodára képes mindössze egyetlen ló?

A Kincsem alapvetően egy nagyon jól sikerült alkotása a magyar filmeseknek – megvan benne minden, amit egy közönség akarhat. Van benne szerelem, állatok, rengeteg drámai pillanat, és a magyarok méltán imádott csodalova. Erről természetesen az is árulkodik, hogy a tengerentúlon is nagyon sikeresen szerepelt, bár az eredménnyel ellentétben áll az állandóan kritikus magyar közönség módszeres sárdobálása, amire külön ki is akarok térni.

kincsem1

A kritikus tömegeknek két erősen fájó pontja volt a Kincsemmel kapcsolatban. Az egyik a korhűség  és most borzasztóan szeretnék valami rém okosat mondani, de sajnos nem történésznek tanultam az egyetemen, hanem nyelvésznek. Persze, azért némi gógyival kisüthető, hogy a korabeli divat például egészen biztosan nem ezt a képet festette, de ezen a ponton elfeledkeztünk egy elég fontos tényről: ennek a filmnek baromi jól kellett kinéznie, és bármennyire is nem tetszik sokaknak ez a kijelentésem, a közönség lenyűgözése gyakran felülírja a pontosságot. Gondoljunk csak a szintén hatalmas sikereket arató Vikings sorozatra, ami fantasztikus széria, de azért lássuk be, mindannyian tudjuk, hogy a vaskorban közel sem így történtek ezek az események, ahogy Ragnar Lothbrok sem pont a dögösségéért lett híres. A Kincsem egy közönségfilm, nem pedig egy történelmi alkotás, éppen ezért nem is a történelemkönyvek alapján készült.

kincsem2

A kritikus tömeg másik fele a lovasok közül került ki – és ehhez már legalább érdemben is hozzá tudok szólni, hiszen lassan hat éve nyúzom a nyerget én is. Valóban van egy ominózus pillanat a filmben, amikor kilóg az a bizonyos lóláb helyett lóf…, ami ciki, tekintetbe véve, hogy Kincsem egy csoda kanca. Na már most, az a nagy büdös helyzet, hogy aki ezt észrevette, az valószínűleg pontosan ezt a hibát kereste – én ugyanis előzetesen is tudtam a bakiról és kétszer kellett megnéznem a jelenetet, hogy kiszúrjam. Ennek pedig nem az az oka, hogy nem látok, vagy nem ismerek fel egy kancát, hanem az, hogy magának a jelenetnek hatalmas ereje van egyébként és ezért az ember valahogy ilyenkor nem pont a lovak nemi szervét vizsgálgatja, mint valami frissen végzett állatorvos. Ezzel kapcsolatban akadt olyan panasz is, aki a ló fajtáját hánytorgatta fel – ez nálam egy kicsit betette a kaput. Tudni kell, hogy egy ilyen kaliberű filmet nem lehet egyetlen lóval leforgatni, az pedig hab a tortán, hogy a telivérek nem éppen könnyű esetek. Szóval akkor most tegyük fel a kérdést, hogy vajon honnan szerezne a magyar filmgyártás ennyi jól képzett, nem riadós, okos, nyugodt lovat? Merthogy a lovakkal való filmezés egy veszettül balesetveszélyes dolog egyébként! Mindezek tetejébe azt sem gondolnám, hogy a hétköznapi nézők tömegei tele lennének lószakértőkkel, akik nagyítóval nézik, hogy na, az most ott angol telivér, vagy nem? Lássuk be, aki nem lovakkal foglalkozik, az nem fog szakkönyveket bújni arról, hogy honnan ismerje fel a lófajtákat. Egy ilyen probléma akkor lenne ciki, ha egy vaskos, nagydarab hidegvérű szerepelne a filmben – na, az azért már feltűnő lenne a laikusnak is.

kincsem3

A film hangulata magával ragadó – főként, ha az ember egy érzelmileg túlfűtött nő, mint én. Blaskovich Ernő egy alapvetően borzalmasan unszimpatikus karakter, Klárával egyetemben. Ernő esetében azonban ez a benyomás könnyedén megváltozik, amikor az ember látja a kitartó és módszeres munkáját Kincsemmel, valamint az akkoriban meglehetősen szokatlan rögeszméjét azt illetően, hogy a lovat nem üthetik meg. Aki esetleg nem jártas a témában, annak most itt feltárom, hogy a régi lókiképzési módszerek a lovak megfélemlítésén alapultak, aminek a legjobb módszere a gyakori és gyakran brutális szintű verés volt. Persze, most ne kezdjen el mindenki jajveszékelni, ha meglát valaki kezében egy lovaglópálcát – akkoriban ezeket az állatokat kikötötték és nehéz zsákokkal verték, hogy fejet hajtsanak az erő előtt. Ma már erre jóval kifinomultabb módszerek is léteznek, amelyek kevésbé veszélyesek a lovak testi épségére is. Kincsem idejében viszont az a gondolat, hogy nem üthetnek meg egy galopp lovat még pálcával sem – nos, ezért egy elvetemültebb ember még bolondokházába is küldte volna a delikvenst. Ernő kitartása pedig azért is érdemel külön kiemelést, mert fantasztikus párhuzamban áll Kincsemmel, aki szintén ugyanezt az állhatatos kitartást és hűséget mutatja mind a pályán, mind a gazdájához való hűség terén.

Ernő és Klára kapcsolata szintén egy különleges pont a filmben. Von Oettingen báró lánya ugyanis egy örök lázadó, aki imád ellent mondani az apjának. Pontosan ezért is tetszik meg neki a gondolat, hogy Ernő felé kacsintgasson, hiszen ez a legjobb módja, hogy felbosszantsa az apját. De hát Ernő egy gyakorlott csábító, és meg kell hagyni, elég dögös is, így nem annyira meglepő, hogy a nagy lázadozások közepette azért elkezd gyengéd érzelmeket táplálni a férfi iránt – bár ezt ő nagyon szeretné letagadni. Persze, ettől még nem kedveltem meg jobban, mert szerintem egy akaratos és hisztis liba, de hát ha Blaskovich bácsinak ez tetszett, akkor nincs mit tenni, tudjátok, fő a boldogság.

A Kincsem egy kiválóan sikerült film, ami remek emléket állít történelmünk legjobb lovának, valamint egy kis betekintést enged az emberek és a lovak különleges kapcsolatába is, ami egy rettentően törékeny dolog. Ez az a film, amit mindenkinek bátran ajánlok, aki egy kicsit különlegesebbre vágyik a megszokott akciófilmek felhozatalánál.

Szerző

Ixi
Alapító és szerkesztő

Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!