Úgy tudom, az az általános megállapodás a képregényes berkekben – bár pontos adatokat nem tudok –, hogy a legtöbb halállal és feltámadással rendelkező szuperhős Jean Grey. Na, most hála Matthew Rosenbergnek, a szóban forgó hölgy hölgy most még egy feltámadást hozzáírhat a rezüméjéhez.
New York állam egy kisvárosát furcsa esemény rázza meg: két, biciklizni indult gyereket találnak katatón állapotban, másfél méterrel a föld fölött lebegve. A Cerebro is érzékeli az eseményt, mire az X-Men is kivonul a helyszínre, ám képtelenek egyértelmű bizonyossággal megállapítani, hogy egy mutáns állat a dolgok hátterében – azonban találnak még három hasonló energiajelet, ahová csapatokat is küldenek, amik kivétel nélkül furcsa támadások áldozatai lesznek. Mindeközben valahol másol egy Jean nevű, fiatal, kisvárosi pincérnő mintha egy tüzes madarat látna átsuhanni az égen, amit követően nem sokkal teljesen kifordul a sarkaiból az élete.
Az első lapszán végén található kis üzenet szerint az író Matthew Rosenberg célja az volt ezzel a minisorozattal, hogy ugyanúgy tisztelegjen Jean Grey, mint istennő, és Jean Grey, mint nő előtt, hogy megünnepelje az életét és a halálát – és amondó vagyok, ez sikerült is neki. Az ötrészes sorozat egyszerre egy nagyívű, szinte már epikus saga, teletűzdelve látványos csatajelenetekkel, miközben ezzel egy időben egy végtelenül személyes és szívhez szóló történetet mesél el.
Azonban azt le kell szögeznem, hogy, már csak a forrásanyag sajátossága miatt is, a Phoenix Resurrection nem azoknak készült, akik még csak most rázódnak bele a képregények nehezen követhető világába – szeretem azt hinni, hogy én már elég ügyesen kiismerem magamat a Marvel útvesztőiben, de még nekem is nehezemre esett néha értelmezni az eseményeket. Ennek viszont a másik oldala az, hogy a veterán képregényolvasók viszont egyenesen imádni fogják az erősen a korábbi lapszámokra való utalásokra épülő történetet – tudom, mert én is imádtam. A kedvencem talán Magneto feltűnése volt az étteremben, kezdve a kis Dávid-csillagtól a nyakában, egészen az egyik panelről a másikra elgörbülő kiskanálig, bár a Chris Claremontra való kis meta-utalás is ott van a dobogón.
Ami magát a narratívát illeti, az tulajdonképpen két szálon fut: egyfelől követi az X-Ment, ahogy a hősök a furcsa események után nyomoznak, másfelől pedig Jeant, aki próbálja értelmezni a vele történő furcsaságokat. Az előbbi történetszálra inkább az akcióra épít, bár itt is megvan az a bizonyos thriller-érzet, ami Jean narratíváját járja át igazán – egyes panelek a későbbi lapszámokban, mikor amit Jean lát, az teljesen normális, míg ami a látóterén kívül esik, az lángokban áll, egyenesen hátborzongatók. És igazából ez, plusz a rengeteg kis utalás, az, ami igazán érdekessé tette számomra a Phoenix Resurrectiont, az ismert és az ismeretlen (a canny és az uncanny, a vájtabb fülűeknek) találkozása.
Igazából az egyetlen dolog, ami zavart a sorozatban, az az, hogy a Marvel nagyon le akarta zavarni: az öt epizód heti bontásban jelent meg 2018 januárjában. Ezzel még nem is lenne probléma, csak mivel, gondolom, ilyen kis idő telt el az egyes lapszámok megjelenése közt, a sorozat produkciója is rövidebb határidővel zajlott, ami azt hozta magával, hogy több rajzoló – Leinil Francis Yu, Carlos Pacheco, Joe Bennett, és Ramon Rosanas – is jegyzi a szériát. A rajzolóváltás egy hosszabb sorozatnál egyáltalán nem zavaró, sőt, igazából a médium velejárója, egy ilyen minisorozat esetében viszont igencsak zavaró tud lenni, mivel azt az érzetet kelti, hogy a mű nem lett egységesen kigondolva és kidolgozva, hiába is hozza minden egyes alkotó a legjobb formáját.
Így hát összességében amondó vagyok, hogy a Phoenix Resurrection egy egészen érdekes szegletét mutatja be a Marvel univerzumnak, méghozzá teszi ezt egy nagyon kellemes adag borzongással, de ez még nem jelenti azt, hogy mindenki kedvét fogja lelni benne. Annyi biztos, hogy kezdőpontnak nem ajánlom, akkor sem, ha Jean az ember kedvence a különböző adaptációkban.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback