Még én is, aki amúgy szereti a kórházi drámákat, tisztában vagyok vele, hogy a zsáner egyes darabjai nem sok újdonsággal kecsegtetnek – a Fox The Residentjének azonban sikerült valami egyediséget csepegtetnie a sztoriba.
Dr. Devon Pravesh (Manish Dayal), az optimista fiatal orvos nagy reményekkel kezdi meg a rezidenséget egy jó nevű kórházban, aminek az arca, Dr. Randolph Bell (Bruce Greenwood) gyakorlatilag minden második buszról visszamosolyog rá. Azonban Devon lelkesedése hamarosan meginog: kiderül, hogy beosztott felügyelője nem más, mint a nagyképű és szigorú Dr. Conrad Hawkins (Matt Czuchry), aki már az első nap szinte lehetetlen helyzetekbe hozza a fiatal orvost. Azonban nem minden az, aminek látszik: a kórház csillogó, tökéletes felszíne alatt a dolgozók tisztában vannak vele, hogy Dr. Bell megbízhatatlan, és hírneve ellenére a legnagyobb műhibaaránnyal dolgozik – sőt, az sem okoz problémát neki, hogy megzsarolja a fiatal és tehetséges, ám nem túl emberközpontú Dr. Mina Okafort (Shaunette Renée Wilson): ha a nigériai nő nem segít neki titokban a műtéteiben, Dr. Bell elintézi, hogy ne kapjon vízumot. Mindeközben pedig arra is fény derül, ahogy arra Nicolette Nichols nővér (Emily VanCamp) rámutat Devonnak, hogy Conrad „kemény szeretet”–stílusa az, ami összetartja a kórházat, és ami segít a betegeknek – aminek hála természetesen Conrad folyamatosan összecsap Bell-lel.
Míg a Grace Klinika szeret pro bono, vagyis jótékonysági esetekkel, meg nagy, korszakalkotó kutatásokkal dobálózni, addig a The Resident az amerikai egészségügy sötét bugyraiban turkál – amiért, gondolom, haragudnak is az ottani egészségügyi dolgozók, viszont az az igazság, hogy a sorozat valószínűleg nem áll olyan messze az igazságtól.
Mert hát ugye adott a gazdag és befolyásos Dr. Bell, aki egyre rosszabb műtéti kimenetelei ellenére sem hajlandó megválni a szikétől, és mindent bevet – aljas módszereket is –, hogy a csúcson maradjon. Aztán ott van Mina Okafor, akibe annyi együttérzés sem szorult, mint anno Christina Yangbe, aki viszont ezt tehetséggel és kemény munkával pótolja – Okafor viszont mindeközben olyan helyzetekbe szorul, ahol a jövője érdekében kénytelen erkölcstelen dolgokat művelni. Nic ezt elkerülendő lett nővér – bár az esze meglenne hozzá, hogy orvos legyen: a nő úgy érzi, ápolóként egyszerűen többet tehet a betegekért, és a betegek jogaiért, mint orvosként. Végezetül pedig ott van Conrad, aki egy kicsit a „cél szentesíti az eszközt”–elv alapján operál, vagyis igen, néha kicsit bunkó, és néha kicsit törvénytelen, amit tesz, viszont mindent a betegeiért csinál, ami a dolgozói tápláléklánc csúcsára helyezi, olyannyira, hogy még a nála jóval magasabb pozícióban lévő Bell-el is képes szembeszállni.
A sorozat, aminek már két epizódját is leadták Amerikában, sokszor állítja szembe egymással az erkölcsöt és a pénzt – avagy mutat rá arra, hogy az egészségügy tulajdonképpen egy üzlet, ahol csak az számít, hogy mennyi pénzt lehet kinyerni egy betegből. A második részben például Dr. Bell egy olyan szívet igyekszik megszerezeni egy szenátornak, amit már odaígértek egy fiatal, fekete tanárnak.
Jelen pillanatban a The Resident nem áll túl fényesen az IMDb-n, amit, bevallom, nem egészen értek. Az tény, hogy a sorozat kicsit máshogyan fogja meg a kórházi dráma-témát, mint ahogy azt megszokhattuk, de szerintem ez kifejezetten jól áll neki, úgyhogy egy esélyt mindenképpen megérdemel.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
