Oldal kiválasztása

Azt hiszem, sokak nevében beszélek, amikor azt mondom: Igen, erre vágytam! Több mint egy hónap telt el az Odaát előző epizódja és az eheti között, ám abszolút megérte a várakozás. Végre elérkezett a Wayward Sisters ideje, ami a Jody Mills és lányaira fókuszáló spin-off, és egyben az eheti rész címe is. Izgatott voltam, ugyanakkor kissé féltem is attól, milyen lesz majd ez az évad kellős közepére beékelt pilot, hiszen meg volt a lehetőség arra, hogy jó alapanyagból valami szuper végterméket gyúrjanak, ám ugyanúgy el is lehetett volna rontani – és a legnagyobb szerencsére, pont az első változat valósult meg. Fegyvereket elő, jönnek a vadász hölgyek!

A srácok az álomjáró Kaia (Yadira Guevara-Prip) és Jack (Alexander Calvert) segítségével át akartak jutni abba az univerzumba, amiben Maryt (Samantha Smith) fogva tartják, ám a mutatvány nem úgy sült el, ahogy eltervezték: Sam (Jared Padalecki) és Dean (Jensen Ackles) a Kaia által korábban emlegetett „Rossz Helyre” kerültek, míg Kaia a Földön maradt, és egyedül Jacknek sikerült átlépnie az apokaliptikus világba. Jody Mills serif (Kim Rhodes) volt az utolsó, akit a Winchesterek értesítettek, ráadásul időközben megérkezik hozzá a látnok Patience Turner (Clark Backo) is, aki elmeséli neki, mit tartogat a jövő. Mivel a srácok nem jelentkeznek, és Patience látomása is alátámasztja, hogy itt valami nincs rendben, Jody összehívja fogadott lányait, az egyedül vadászó Claire-t (Kathryn Netwon), és a nővérként dolgozó Alexet (Katherine Ramdeen), hogy együtt megkeressék és megmentsék a fiúkat. Útközben megtalálják Kaiát, valamint erősítésként csatlakozik a szintén serif Donna Hanscum (Briana Buckmaster) is, ám a hölgyeknek nehezebb dolguk van, mint gondolnák.

Az alkotók gyakorlatilag minden imámat meghallgatták és egy olyan ütős epizódot hoztak össze, hogy még órákkal később is a hatása alatt voltam. Az „újoncok” közül mindenkire bőven jutott idő: ugyan korábban mind a négy lánynak meg volt a saját háttérsztoriját felvázoló része, a Wayward Sistersben tovább alakítgatták a karaktereket, mindezt úgy, hogy a „vén motorosok” – gondolok itt Jodyra és Donnára – sem szorultak háttérbe, sőt még a Winchesterek sem, és így sem lett túlzsúfolt a cselekmény. Mindemellett az írók szépen elkezdték kialakítgatni az új szereplők közti dinamikát is, hozzáteszem lenyűgöző aprólékossággal. Jody és Donna pedig, hál’ Istennek, hozták a szokásos formájukat, egyszóval tényleg, le a kalappal Robert Berens és Andrew Dabb előtt – Donna lángszórójáért külön piros pont jár!

Igazából egyetlen egy apróságot tudnék felróni a Wayward Sistersnek, még pedig azt, hogy ha már flashbackként megjelent Jack, akkor róla is igazán kaphattunk volna legalább egy kis helyzetjelentést, főleg, hogy ő került Mary világába. Ez azonban elnézhető hiba, hiszen amúgy is sok szereplővel operál ez az epizód, és ezt a problémát amúgy jól oldották meg az alkotók, de lehet, hogy Jack bevonásával már valóban túlzsúfolt lett volna a sztori. (Azt már csak zárójelben jegyezném meg, hogy Castielről a hetedik rész óta semmit nem tudunk, de emiatt morgok majd bővebben, ha eljön az ideje.)

A széria jó szokásához híven a Wayward Sisters is cliffhangerrel ért véget, ám ebben az esetben ez egy abszolút megbocsátható vétek, hiszen ezzel a lépéssel még jobban felkeltik a leendő nézők érdeklődését – és lássuk be, egy ilyen erős kezdés után hatalmas csalódás lenne, ha végül nem valósulhatna meg a spin-off.

Szerző

Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.