Megláttam és megszerettem. Azonnal azt éreztem, hogy nekem ez a kis könyv nagyon kell. Igaz, hogy young adult, igaz, hogy nem az én korosztályom a célközönség, igen, tudom, hogy ez egy mese, de hiába vagyok felnőtt, ha egyszer imádom az ilyen történeteket. És A papírmágus pont egy olyan sztori, ami mágiával … akarom mondani magával ragad.
Charlie N. Holmberg első könyve, A papírmágus egyben első trilógiájának is első kötete. Bevallom nem olvastam bele a történetbe, miután megláttam a borítóját, mert annyira megfogott, hogy egyből kívánságlistára tettem és az idei év legelső beszerzéseként került a könyveim közé.
Úgy ütöttem fel a lapokat, hogy a sztoriból pontosan annyit tudtam, amit a borító alapján megsaccoltam. A főszereplő egy lány, aki ért a papírmágiához. Ha ebből indulok ki, akkor abszolút jól következtettem, ugyanis a főszereplőnk egy tizenkilenc esztendős angol lány, Ceony Twill, akinek nagy álma, hogy mágiát tanuljon. Felvételizik a Tagis Praff Mágusképző Akadémiára, és nagy szerencséjére az utolsó pillanatban karolja fel egy ismeretlen, aki kifizeti az ösztöndíját. Ceony megfogadja, hogy egy év alatt végez tanulmányaival, és a lány nem okoz csalódást. Rendíthetetlenül menetel az álma felé, ami nem más, mint hogy kiváló fémmágus váljon belőle. Azonban az a tény, hogy papírmágusból mindössze alig több, mint tíz főt lehet számlálni keresztülhúzza Ceony számításait. Hozzá kell kötnie magát a papírhoz, és így kerül Emery Thane mágushoz, akitől megtanulhatja a papírmágia csínját-bínját. Egyik nap azonban váratlan vendég érkezik hozzájuk, felforgatva ezzel mindennapjaikat, és Ceonynak versenyre kell kelnie térrel, idővel titokban egy mágus szívéért annak szívében.
„Ne becsüld le a szórakoztatás értékét, Ceony! A minőségi szórakozás soha nincs ingyen, de mindenki szeretne részesülni belőle.”
A papírmágus varázsvilága egy nagyon eredeti és újszerű megközelítés, amit nagyon lehet szeretni. Eddig még nem találkoztam olyan történettel, ahol a mágusoknak különböző matériákra kellett szakosodni, és ezek csak és kizárólag emberi kéz által előállított dolgok lehetnek, mint a műanyag, a fém, a papír. A természetben előforduló természetes dolgokhoz, mint a kő vagy a levegő képtelenség hozzákötnie magát bárkinek. Ezeket a dolgokat nem hajthatja uralma alá az ember.
Ceonyval és Emeryvel pedig kifejezetten szimpatizálni tudtam, mert nagyon kedves szereplői a történetnek. Karakterfejlődés nem az igazi, de van még két kötet hátra, szóval ebből még bármi kisülhet. A sztori elején ugyan a lány ellenségesen, olykor már gorombán viselkedik új tanítójával – ami számomra érthető abból a szempontból, hogy az élete álmát hiúsították meg –, mégis ahogy egyre jobban megismeri a férfit, kedvesebb és közvetlenebb lesz vele. Az én szívembe – úgy gondolom Ceonyéba is – akkor lopta be magát a mágus, amikor megtudta, hogy a lánynak volt egy kutyusa, akit nem hozhatott magával a férfi allergiája miatt, ezért meglepi őt egy nagyon is személyes kis ajándékkal. Amikor ezt a részt olvastam erőteljesen felszakadt belőlem egy sóhaj, annyira meghatott. Emery egy ilyen ember. Kedves, figyelmes úriember és hatalmas lelke van.
Bár a történet egy új megközelítés és a világa is igen jól megkomponált, a könyv első felét egy picit unalmasnak találtam abból a szempontból, hogy nem igazán történt semmi. Jó persze, ez volt az ismerkedős időszak. Ennek ellenére hipp hopp máris a felénél tartottam, ahol aztán szépen beindult a már korábban is említett versenyfutás az idővel.
„Végül is, időbe telik, mire egy összetört szív meggyógyul. Még egy ilyen apróra összetört szív is beforr idővel.”
Az írónő stílusa is nagyon jó. Kedves, közvetlen, szinte süt belőle, hogy „kedves olvasó, igen, ezt szívvel-lélekkel neked írtam”. És tényleg ezt éreztem egész végig. Hogy az író nekem szánta a történetét, hogy én átélhessem újra a meséket, hogy újra egy kicsit tinédzser lehessek. Érezhessem milyen megízlelni azt, amikor kezdek valakit megismerni, megkedvelni, mennyire lehet aggódni érte és milyen jól tud esni az, amikor bár én magam nem úgy viselkedtem, mint ahogy az elvárható lett volna, az a másik mégis kedveskedni próbál. Ehhez az érzéshez persze sokat ad hozzá Márton Zsófia fordítói munkája, akinek kifejezetten szépen sikerült visszaadni a magyar szövegben ezeket az érzéseket.
A papírmágus egy kedves, szórakoztató, lelki-időutazás felnőtteknek, egy varázslatos tündérmese a fiataloknak, valamint nem utolsó sorban nagyon jó lecke mindenkinek, szeretetből, hibákból, barátságból, önfeláldozásból, együttérzésből. Bátran ajánlom a könyvet tizenöt éves kortól felső korhatár nélkül.
Szerző
