Oldal kiválasztása

Általában másra hagyom a kórházas, mentős, tűzoltós és hasonló sorozatok megtekintését, és bár néha napján megnézek belőlük egy-egy epizódot, nem mondanám a magam a műfaj rajongójának. De valahogy a 9-1-1-nek mégis sikerült maga mellé állítania.

Abby Clark (Connie Britton) a 911-es segélyhívónál dolgozik, nap mint nap hozzá futnak be a segélykérő hívások, amik olykor az utolsó, kétségbeesett pillanatban érkeznek, Abbynek pedig ebben a lehetetlen pillanatban kell helytállnia, küldeni a szükséges segítséget, és izgulnia, hogy minden rendbe jöjjön. Azonban a végeredményt nagyon sok esetben nem tudja meg, mivel a segítség megérkezésekor az emberek vagy elbúcsúznak tőle, vagy egyszerűen csak leteszik a telefont.

Azonban ekkor veszik át a szerepét a tűzoltók, rendőrök és mentősök, akik mindent megtesznek a sikerért: újraélesztenek, tüzet oltanak, rablót fognak, vagy éppen egy csecsemőt szabadítanak ki. De rájuk is jellemző, hogy nem tudják meg a végeredményt, mert menni kell a következő vészhelyet helyszínére, és egy pillanaton akár egy élet is múlhat.

A 9-1-1 pilotja tartogatott igazán torokszorító pillanatokat, sodró lendülete pedig szó szerint elsodort magával, bedobott egy érzelmi hullámvasútba, és az utolsó, feloldó pillanatig el sem engedett. Pedig én tényleg nem szeretem ezt a műfajt, és annak a szokásos műfaji elemeit, de a sorozat alkotógárdájának mégis sikerült egy igazán egyedi hangulatot belecsempészniük a szériába, miközben megtartották a stílusjegyeket.

A stáblista pedig elképesztő: Connie Britton, Angela Bassett, Peter Krause és Aisha Hinds egyszerűen remekeltek. A sorozat elkövetkezendő epizódjaiban biztosan jobban ki lesz fejtve szereplőink háttere és magánélete, amik szerintem a sorozat leggyengébb pontja, mivel az esetek mindegyike fenomenális.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.