Into the Badlands 2. évad

Már korábban írtam az Into the Badlands nyitó évadjáról, ami nagyon erősen indított, vegyítve a különböző kultúrákat és harcművészeteket, elgondolkodtatva minket, hogy vajon mikor is játszódik, és hogy kinek is szurkolunk. Ódákat zengtem a csodás látványról és akciójelenetekről, amik még a kissé esetlen történetet is elvitték a hátukon. Lássuk, a második évadnak sikerül-e megugorni ezt a szintet?

Lelövöm a poént, Srácok. Nem. Nagyon vártam, és nagyon sajnálom, de csúfosan alulmarad az elsőhöz képes? Borzasztó lett? Nem, sőt egészen jó, de amikor van egy nagyon erős kezdés, akkor azért ébrednek bennünk elvárások. Részletezzük egy kicsit, miért is nem tartom az elsőhöz méltónak!

Az előző évad tipikus érdeklődésfelkeltő, „légyszi, nézz tovább!”befejezés volt. Ami elromolhatott, az elromlott, amit félbe lehetett vágni, és azt is, amit nem, azt sikerült, nagy sötét kételyben hagyva minket, hogy vajon mi lesz a kedvenc szereplőinkkel. Ilyenkor persze a folytatás akármi lehet, a nézőben pedig megképzik egy saját verzió, ez persze szinte soha nem olyan, amilyen a következő évad lesz. Egy-két dolog kivételével az elv, ahogy folytatták, tetszett, még igazán lehetett volna belőle valami ütős. A történetünk immár több szálon, és több helyszínen is aktívan fut, Sunnyval és új barátaival / ellenségeivel a Pusztaságon túl, az Özvegy birtokán, Quinn táborában, és több másodlagos helyszínen is.

Karaktereink egy része sokat változott, ki jó, ki rossz irányba. Sunny még mindig eléggé sablonos, de már kezdjük megérteni a döntéseit, Vale pedig ugyanolyan életképtelen, amilyen volt, körülbelül az évad minden szörnyű dolga azért történik, mert ő annyira, de annyira jó, hogy mindig mindenkit meg kell mentenie. Az Özvegy jellembeli „visszafejlődése” nagyon szépen épül fel, Tilda pedig lassan, de biztosan kezdi elveszteni belé vetett hitét, helyette pedig új szövetségesekre lel. Habár megint sikerült az évadot eléggé félvállról befejezni, kettévágva majdnem minden történetszálat, engem Tilda sztorija érdekelne legjobban. Ebben a szálban van a legtöbb érzelem, a legtöbb logika, nagyon kíváncsivá tett, mi történik majd vele. Az pedig, hogy nem hozták össze sablonosan MK-vel, pluszpontot érdemel. Lydia is sokkal több figyelmet kapott ezúttal, és nem hiába, talán ő az a karakter, akinek a tettei a legértelmesebbek, akinél egyszer sem érezzük, hogy hűtlen lenne a karakteréhez, nagyon emberi és érthető, de mégis fejlődik, mint jellem.

A látvány továbbra is szuper, még mindig a harcjelenetek viszik a prímet, a jelmezeket pedig egyenesen imádom! Ha viszont ennyi minden klappol, akkor meg mi bajom van ezzel az évaddal?

Mint már említettem, egyes karakterek annyira sablonosak, hogy amint több szerepet kapnak, és függ tőlük a sztori, teljesen felborítanak mindent. Az egész szerzeteses, mesteres, titkos könyves, medálos szálat pedig úgy csapták össze, ahogy van, pedig annyi potenciál volt benne! Ha folytatják, remélem, erre fektetik majd a hangsúlyt, mert így csak egyike lett azoknak a menő, misztikus, érthetetlen filmbéli háttereknek, amiket aztán elfelejtenek kifejteni, mert kellett a hely a sok érzelgésnek meg megbotránkoztatásnak.

Akkor mit vonhatunk le következtetés gyanánt? Ha érdekel a világ, és tetszett az első évad, szerintem érdemes megnézni, bár kétségkívül nem lesz annyira király. Viszont, ha jön a folytatás, ahhoz elengedhetetlen lesz ismerni az eddig történteket, remélem, addigra sikerül olyan dolgokra fektetni a hangsúlyt, amik igazán érdekesek.