*** SPOILERVESZÉLY! ***
Talán nincs is olyan ember, aki ne hallott volna Charles Dickens híres kisregényéről, a Karácsonyi énekről. A történetet feldolgozta már a Disney mesekönyvben, megfilmesítették többször is, számtalan kiadás jelent meg belőle könyvként, mióta az első, eredeti kiadás 1843-ban A Christmas Carol címen megjelent.
Én is ismerem a történetet a fösvény, megkeseredett Ebenezer Scrooge-ról és a karácsonyi szellemekről. Kicsi koromban sokat hallottam, mesélte nekem Anya, láttam filmen és hiába tudtam mi lesz a vége, akkor is ugyanúgy csillogó szemekkel fogadtam magamba a történetet. Azonban hiába teltek az évek, valahogy sosem jutottam el odáig, hogy én magam olvassam el a történetet. Valahogy úgy esett, hogy a karácsonyi kívánságlistámra is felkerült a könyv, amire Édesanyám le is csapott és meglepett vele Szenteste.
A történetet talán tényleg senkinek sem kell bemutatni. Az 1800-as években járunk, karácsonykor, Angliában. A fehér hótakaró alá bújt Londonban, amit a sok-sok ember, a kocsik, a por mind-mind szürke latyakká változtatott már. Azonban az embereknek ez sem szegte kedvét, boldogan néztek a jövőbe, hisz közeledett karácsony ünnepe. Nem így Ebenezer Scrooge, a megkeseredett, idős uzsorás, aki annyira ragaszkodott megszerzett vagyonához, hogy még saját magára sem volt hajlandó költeni. Bob, az írnoka egy szál gyertya mellett igyekezett melegedni, dolgozni és várta a munka végét, hogy hazamehessen a családjához. Közben betoppan Scrooge unokaöccse, Fred, hogy meghívja magához nagybátyját karácsonyi vacsorára. Természetesen visszautasításra kerül a meghívás és a nap végén Ebenezer egyedül megy haza hideg, rideg, alig fűtött otthonába. Azonban megjelenik neki volt üzlettársa, Jacob Marley szelleme, aki arra figyelmezteti, hogy hamarosan eljön hozzá az elmúlt, a jelen és a jövő karácsonyainak három szelleme …
Scrooge az emlékek és a látottak hatására, már az első karácsonyi szellem látogatása alatt kezdi másképp látni a dolgokat, mint a történet kezdetén. Kezd a szívébe melegség költözni. Újra éli a karácsony hangulatát, az együttérzést, a másokért való aggódást. A történet végére pedig a megkeseredett vénemberből egy igazi jótét lélek válik. Kevés ennyire tartalmas karakterfejlődéssel találkozom mostanában könyvekben.
Muszáj kihangsúlyoznom, hogy az általam olvasott kiadást Illés Róbert műfordítónak köszönhetjük. Egyszerűen annyira szépen, választékosan, csodás magyarsággal adja át Dickens történetét, hogy már ez is elvarázsolhatja, beszippanthatja az olvasót.
Ebenezer története jó okulásul szolgálhat bárkinek, aki kezdi elveszíteni a karácsony szellemét, de azoknak is, akik talán ezt még nem is érzik magukban. Én is tanultam a történetből, ugyanis minden évben lázasan készülök a szeretteimet megajándékozni olyan dolgokkal, amiknek tudom, hogy örülnének, mert szeretek adni. Azonban a történetben nem volt szó sehol tárgyi ajándékról. Az emberek együtt töltötték a Szentestét, elköltöttek együtt egy finom vacsorát, beszélgettek, játékokat játszottak. A karácsonyt önmagában szeretettel ünnepelték és nem tárgyi ajándékokkal.
„Igen méltányos és igazságos dolog, hogy míg a betegségek és a bánat fertőző, semmi sem terjed olyan járványszerű gyorsasággal, mint a nevetés és a jókedv.”
Ez a kisregény sok mindenre rádöbbentheti az embert. Nem csak arra, hogy a pénznek milyen negatív hatalma tud lenni az ember felett. Nem csak arra, hogy az irigység, a mások lenézése mennyire ártó dolog, hanem arra is, hogy a szeretetet, az együtt töltött időt semmi sem tudja pótolni. Manapság az ajándékok kapják a legkitüntetettebb helyet az ünnepnél és elfelejtjük, hogy az együtt elfogyasztott vacsora, a boldog beszélgetések sokkal nagyobb lelki táplálékul szolgálhatnak. Hiszen amikor majd az unokáinknak mesélünk régi történeteket, akkor mire emlékszünk szívesebben? Arra, hogy 2017 karácsonyán mennyire jókat nevettünk együtt, vagy arra, hogy milyen ajándékot kaptunk a másiktól?
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hiszen egy páratlan karácsonyi mese, történet tárul az olvasó elé, amiben igen fontos dolgokat tanulhat meg a szeretetről, a törődésről és az összetartozásról.
„Boldog karácsonyt mindenkinek! Boldog új évet az egész világnak!”
Szerző
