Biztos vagyok benne, hogy ha azt mondom, hogy Karácsonyi lidércnyomás, akkor igen kevés olyan emberrel lehet találkozni, aki nem tudja miről van szó vagy esetleg a karácsony körüli készülődésre, rohanásra asszociálna.
Bizony, bizony itt Tim Burton immáron kultikussá vált, Jackről, Zéróról, a Mikulásról, a Karácsonyról és a Halloweenről szóló meséjéről lesz szó.
Valószínűleg, akik egyből tudták mire gondolok, azok közül sokaknak első gondolatuk az 1993-ban debütáló film volt. Bár nekem is a film sokkal hamarabb került a látóterembe – valamikor 2007 körül – itt és most a könyvről fogok írni. Egy igazán varázslatos, cukormázas, hópelyhes és töklámpásos, rendhagyó karácsonyi mesekönyvről.
Amit kevesen tudnak, hogy a könyv ugyanazon évben jelent meg, mint a film, azaz 1993-ban. Ez bizony már 24 évvel ezelőtt történt, szóval Tim Burton halloweeni ajándékhozó „Mikulása” hamarosan negyedévszázados lesz. Számomra ez minden alkalommal ugyanolyan hihetetlennek tűnik, mint amikor először találkoztam a történettel, és megtudtam, hogy ez bizony már sok éves mese. De nekem valahogy mégis kortalan.
A történet dióhéjban (nehogy elspoilerezzem olyanoknak, akik még nem látták, nem olvasták): Csontvázy Izsák – igen, igen a magyar fordításban ilyen tüneményesen hívják Jacket – Halloweenföldén él mióta csak világ a világ és az élete abból áll, hogy rémisztgeti az embereket. Azonban hosszú évek során Izsák úgy érzi túlnőtt a szerepén, jóval többre vágyik az élettől, ezért elindul, hogy találjon magának valami kreatívabb elfoglaltságot. Így esik, hogy egy erdőbe keveredik, ahol három furcsa ajtóval találkozik. Az egyiken benyit és így csöppen Karácsonyfalvára, ahol egyből beleszeret a karácsony hangulatába, a hideg és nedves hóba, a csillogó-villogó égősorokba és minden egyébbe, ami a karácsonnyal együtt jár. Izsák döntésre jut, hogy idén bizony ő lesz a Mikulás. Vajon mi sül ki ebből? Mert hogy a karácsonyi bejgli vagy mézeskalács nem, az egyszer biztos!
„Elvitt cukrokat, játékokat a polcról,
és Télapó fényképét, hol a manókkal pózol.
Elvitt díszeket, s egy hozzávaló fácskát,
s a Karácsonyfalva feliratból a mézeskalács „K”-t.”
Tim Burton forgatókönyvíró, rendező, producer, festő és nem mellesleg verselő. Ugyanis a Rímbörtön (eredeti megjelenés: 1997) címre keresztelt könyvével együtt ez a meséje is rímekbe szedve verses meseként látott napvilágot. Sajnálatos módon – bár eredetileg a Rímbörtön előtt 4 évvel jelent meg – kis hazánkban csak 2009-ben dobták piacra, a Rímbörtön után egy évvel. Azonban úgy gondolom, hogy mégis csak érdemes volt várni rá, mert Stern Gábor műfordító mind a történetet, mind a rímeket olyan fantasztikusan ültette át magyar nyelvre, hogy kicsik és nagyok egyaránt szórakoztató, mosolyogtató olvasmányra lelnek majd a lapok között.
Nem mellesleg, ha már Burton ugye festő is, meg kell említenem, hogy a mesekönyvét bizony ő maga illusztrálta. Vicces, aranyos rajzokkal van tele a kiskönyv, ami még színesebbé, élvezetesebbé teszi az olvasást.
Magam részéről annyira szeretem, hogy miután októberben barátnőmtől kölcsönkaptam olvasásra, pár héttel ezelőtt – mintegy előkarácsonyi ajándékként – megleptem magam egy saját példánnyal. Vígan mentem haza frissen szerzett zsákmányommal, majd otthon kényelmesen elhelyezkedve a kanapén elkezdtem olvasni. Egy idő után már hangosan meséltem Páromnak, aki szintén jókat kuncogott a mese cselekményén és a tündéri megfogalmazáson.
Jack, akarom mondani Izsák, számomra egy olyan mesehős, aki megtestesíti a tenni akarást és azt, hogy igenis ki lehet törni a mások által ránk erőltetett szerepekből, még akkor is, ha ennek nem minden esetben van jó vége.
Ha nem olvastad és/vagy nem láttad még a könyv ihlette filmet – amiben egyébként nem ugyanazt a szövegezést fogod visszakapni –, akkor mindenképpen javaslom egy forró bögre kakaó, pár szem édes karácsonyi keksz, egy meleg pléd bekészítését, kuckó üzemmód betöltését és merülj el Te is Tim Burton mesés halloweeni-karácsonyi világában akár olvasva, akár nézve.
Boldog Karácsonyt kívánok Nektek!
Szerző
