Jómagam azok közé tartozom, akik imádták az 1995-ös Jumanjit, ezért majd kiugrottam a bőrömből örömömben, mikor megtudtam, hogy folytatás készül gyermekkorom egyik legzseniálisabbnak tartott kalandfilmjéről. Bár tudtam, hogy ezúttal Robin Williamst sajnos nélkülözni fogjuk, ezzel együtt is nagyon vártam, hogy végre mozikba kerüljön a folytatás. (A nagyon várás jelen esetben nem üres szóvirág: egy éven át vágtam a centit, és mikor kiderült, hogy a hazai premier napja pont egybeesik a céges karácsonyi party időpontjával, akkor utóbbiról mondtam le a film kedvéért – pedig nálunk igencsak jók a karácsonyi bulik!) Örömmel jelentem, hogy a Jumanji- Vár a dzsungel pedig minden várakozást és lemondást megért!
A történet 1996-ban kezdődik: a tinédzser Alex Vreeke (Mason Guccione) apja érdekes társasjátékot talál a tengerparton, azonban hiába adja oda a fiának, a srácot nem érdekli a doboz tartalma. Mostanra már a videojáték a menő, a táblajáték nem kelti fel a figyelmet… így hát az éjszaka folyamán a Jumanji transzformálódik, és a kornak megfelelőbb videojáték lesz belőle, ami aztán annak rendje és módja szerint csapdába is ejti Alexet.
Ezután ugrunk az időben 20 évet, és immár 2016-ot írunk. A Brantford Gimnáziumban négy nagyon különböző diákot hoz össze a sors egy büntetőfeladatra. Spencer Gilpin (Alex Wolff), a nyeszlett kocka, Bethany Walker (Madison Iseman), a narcisztikus, arrogáns, önző és súlyosan közösségi háló-függő lány, Anthony “Fridge” Johnson (Ser’Darius Blain) a nem túl okos, de jószívű srác, az iskola futball sztárja, és Martha Kaply (Morgan Turner), a félénk könyvmoly, aki a tanulás megszállottja. A négy tini büntetőfeladata egy régi raktár rendbetétele, ám a pakolás során egy poros videojátékot találnak, amit – vélhetően – Alex szülei adományoztak az iskolának fiuk eltűnése után. A Jumanji nevű játékban avatarokat kell választani, és a karakterek bőrébe bújva kell játszani. A srácok, hogy feldobják kicsit a büntetést, elindítják a játékot, egy-egy karaktert választva maguknak, azonban a Jumanji beszippantja őket, és a játék világában, az általuk választott avatar bőrében találják magukat.
- Dr. Smolder Bravestone (Dwayne Johnson), Spencer avatárja, egy rendkívüli erejű, félelmet nem ismerő archeológus és felfedező. Képességei: gyorsaság, mászás, bumeráng hajítás, meggyőzés. Gyengesége a nagylelkűsége.
- Sheldon “Shelly” Oberon professzor (Jack Black), Bethany avatárja, aki kissé félreértelmezte a karakterválasztáskor a „gömbölyded” jelzőt. Oberon kartográfus, a titkosírás szakértője, archeológus és paleontológus. A karakter hátránya a testi gyengeség.
- Ruby Roundhouse (Karen Gillan) Martha avatárja, egy gyönyörű harcművész kalandornő, akinek egyetlen gyengesége a méreg.
- Franklin “Mouse” Finbar (Kevin Hart- a magyar szinkronban Veréb szerepel Egér helyett), Fridge avatárja, aki Bravestone fegyverhordozója, aki az állatvilág szakértője, gyengesége viszont a rendkívüli lassúsága, a testi erő hiánya… és a kenyér.
A játékból való szabadulásnak egyetlen módja van: teljesíteni kell az összes pályát és vissza kell juttatni az ellopott ékkövet, a Jaguár Szemét a szoborba, amiből kivájták. Útjuk során számos veszély leselkedik rájuk, köztük a legnagyobb az őrült kalandor, Van Pelt (Bobby Cannavale) személyében, aki mindenáron vissza akarja szerezni a mágikus követ, és vele a hatalmat Jumanji dzsungele felett. A sikerhez rendelkezésre állnak az avatarok egyéni képességei, valamint fejenként 3 élet… a harmadik élet elvesztése azonban végleges halált jelent.
A történet úgy vált az első rész méltó utódjává, hogy eközben friss és új tudott maradni, nem csak másolta a korábbi szálat. Mindemellett nem próbáltak túl sokat belezsúfolni, nem akartak olyat erőszakolni a filmbe, ami nem belevaló, meghagyták annak, ami kell, hogy legyen: egy rendkívül szórakoztató és izgalmas kalandvígjátékot kaptunk. A film két óráját végignevettem, mindezt erőltetett poénok nélkül. A komikum egyik legfőbb forrása a történetbe ágyazott társadalomkritika, a mai világ kifigurázása, a film mégsem akar világot megváltani. Úgy mutat görbe tükröt, hogy nem kapunk mellé egy nagy adag erkölcsi megfejtést is, hogy mi a helyes út, egyszerűen csak nevettet.
A Jumanji stábja a legjobbakból lett verbuválva. Az író-rendező Jake Kasdan nevéhez eddig is olyan rendkívül szórakoztató vígjátékok voltak köthetőek, mint a Rossz tanár (2011) vagy a Szexvideó (2014), de a jövőre érkező Solo: A Star Wars Storyban is közreműködött (a forgatókönyvet apja, Lawrence Kasdan, és öccse, Jon Kasdan neve alatt jegyzik). Ezúttal is remek választásnak bizonyult.
Dwayne „The Rock” Johnson zsenialitása nem a színészi játékából fakad, hanem a páratlanul erős önreflexiójából. Pontosan tudja, mire képes, mik az erősségei és gyengeségei, és ezeket okosan felhasználva építkezik. Tőle sosem fogunk Lear királyt látni, és Oscar jelölésre sem nagyon számít, viszont tisztában van azzal, hogy a testi adottságai és képességei tökéletesen alkalmassá teszik a klasszikus akcióhősi szerepre, amit a megfelelően gyakorolt öniróniával pont tökéletesen fűszerez meg.
A gyönyörű Karen Gillan tehetségét a Dr. Who-ban ismerte meg a világ immár közel tíz éve, mostanra pedig eljutott oda, ahova a legtöbben csak vágynak: A listás színésznő, a Marvel üdvöskéje, a szépsége mellett tehetséges akcióhős és komika.
Jack Black neve már rég összeforrt a humor minden válfajával, a legyen az fekete komédia, romantikus vígjáték, szatíra vagy épp akció-vígjáték. Szerencsére igen hamar kiderül róla, hogy nem reked meg a fingós-hányós viccek szintjén, nagyon érzékeny és tehetséges színész, akinél garantáltan jó kezekben van a szórakoztatásunk.
Ha pedig komédia, akkor a műfaj egyik mestere Kevin Hart, a Horrorra akadva szériák kötelező feketéje, és egyben Amerika egyik legnépszerűbb stand-up humoristája. Az egészet megkoronázza Bobby Cannavale az őrült gonosz szerepében, ami rendkívül jól áll neki.
Egytől egyig remek választásnak bizonyultak, és a közös munka eredménye egy valóban szórakoztató, többször nézős, a klasszikus elődhöz méltó film lett – ami azon kevés alkotások közé tartozik az idei évben, amik képesek voltak beváltani a hozzájuk fűzött reményeket.
Szerző
