Oldal kiválasztása

Bár imádom a hollywoodi szuperprodukciókat, blockbustereket, adaptációkat és franchise-okat, azért néha jó látni, ha a filmipar kiad egy igazán egyedi és varázslatos filmet, ami önmagában megállja a helyét. A Vademberek hajszája egyszerre szívfacsaró és szívmelengető, vicces és drámai, és olykor pont annyira logikusan nem logikus, mint maga az élet.

Ricky (Julian Dennison) ismét új nevelőszülőkhöz kerül – már nem is tartja számon hányadikhoz –, ehhez azért sok köze van dacos és kissé flegma viselkedéséhez is, ám arra nem számított, hogy Új-Zéland vadregényes táján végre megtalálja a helyét, olyan emberek között, akik pont olyan furcsák és tökéletlenek, mint ő. Bella (Rima Te Wiata) szeretettel fogadja a fiút, és hatalmas lehetőséget lát benne, de okosan ezt nem traktálja rá a fiúra, hanem napról-napra közelebb kerül hozzá őszinteségével, megbízhatóságával és példamutatásával.

Ugyanakkor Bella férje, a nem kicsit mogorva Hec (Sam Neill) már közel sem így látja a dolgot, de mint az életben oly sokszor, most is hallgat Bellára, mert róla biztosan tudja, hogy a szíve és az esze is a helyén. Azonban egy nem várt tragédia felborítja az életüket, Ricky pedig úgy dönt, a vadonban keres magának menedéket, ahova Hec is utánamegy, bár az elején egyáltalán nem jönnek ki jól – sőt igazából később sem –, ám az utánuk indított hajtóvadászat összekovácsolja őket.

Nehéz egy kategóriába belepasszírozni a Vademberek hajszáját, mert valahogy úgy képes mindegyikben mozogni, hogy azok legjobb tulajdonságait gyűjti magába, remek egyensúllyal operálva, és nem túltolva benne egyik vagy másik megszokott elemét. Látszik, hogy kisköltségvetésből készült, de pont ez adja a sava-borsát, mert minden közreműködő a szívét-lelkét beletette, amit a néző minden pillanatban átérezhet. Ahogy Ricky is egyre nyíltabb és őszintébb lesz, úgy válik vajjá a mi szívünk is, és bár a haikuk, amiket alkot nem a legjobbak, mégis benne van minden, amit az életről tudni érdemes.

Sam Neil nagyon rég nem játszotta ilyen jól szerepét – az esetek nagy részében ugyanazt a karaktert hozza – ám Hecket egyszerre lehet szeretni és utálni, de persze főleg szeretni. És akit talán még Rickynél is jobban lehet szeretni, az Bella, a csupaszív Bella, akinél jobb dolog nem történhetett volna Ricky életében – a karakterben olyan szintű életigenlés, bölcsesség és szeretet van, és ezzel pedig olyan plasztikus karakter, ami a filmtörténelemben igen kevés van.

Talán az egyik, ha nem a legszebb filmélmény a Vademberek hajszája 2016-ban, amit nem elég egyszer megnézni!

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.