Amíg a The Expanse újabb évadára vártam, gondoltam bedarálok egy régóta listán lévő sci-fit, a Killjoys-t, amit persze egy popcorn sci-finek gondoltam, amolyan édes bűnbeesésnek a műfajon belül, ám ehelyett kaptam egy rendkívül sztereotip szériát, ami csak egy dolgot tud jól csinálni, túlozni.
Az emberiség kinőtte a Földet, és távoli univerzumokba utazott, ahol új kolóniákat, új szabályokat és új vallásokat alkotott. Ilyen világ a Quad is, ahol egy nagyvállalt ural mindent –a termelést, az emberek mindennapjait, az élelemellátást, az oktatást – és ezt a nagyvállalatot kilenc előkelő család vezeti, megosztván egymás között a hatalmat. Ugyanakkor akad egy semleges fél, a Befogók szövetsége is, akik nem állampolgárok, nem rendelkeznek jogokkal, cserébe bárhol szívesen fogadják őket, legyen az egy elhagyatott űrhajó, egy kétes besorolású űrállomás vagy egy szent templom.
Dutch (Hannah John-Kamen) befogóként dolgozik legjobb barátjával, és társával, Johnnal (Aaron Ashmore), és szuper hajójával, Lucyval. azonban John eltitkolt egy esetet Dutch elől, aminek következtében a nő múltjából ismét felbukkan az a személy, aki elől menekülni próbált. Johnt a jó szándék vezérelte, mivel évek óta ne látott testvérét, D’avint (Luke Macfarlane) mentette ki egy rabszállító hajóról. A duó már trióra bővülve azonban sokkal többre hivatott, mint sem szökevények befogása, és ez hamarosan az életüket is veszélybe sodorja, miközben a mindent uraló és irányító nagyvállalat olyan döntéseket hoz, amellyel a rabszolgaként dolgoztatott emberek sorsát pecsételi meg örökre.
Nehéz elhinnem, hogy a Killjoys alkotója egy nő, ugyanis főszereplőnk egy tipikusan olyan nő, akit mintha a férfiak képzeletéből rángatták volna elő: dögös, mindenhez ért, mindenbe tökéletes, a vonalai is persze, és ezt a legdurvább helyzetekben is képes demonstrálni. Ezzel párhuzamosan pedig egy borzasztóan egysíkú és felszínes karakter, akinél az alkotók nem tudtak túllépni a megszokott badass csaj kliséken. Természetesen a többi szereplő is hozzá igazodik, és ugyanúgy felszínes karakterek – bár legalább női szemmel jól esik rájuk nézni, különösen az Aaron Ashmore-ra.
A két évad alatt több „nagyobb” csavar is felbukkan a történetben, amik egyáltalán nem kellően nagyok, csupán nyakatekertek. Ráadásul ezt űbereli még a démonizált nagyvállalat, ami egyszerre embertelen, irányított és önálló életet élő meghatározhatatlan massza. Ez pedig a második évadban tűnik fel leginkább, mikor hőseink úgy akarják megakadályozni a vállalat embertelenségét, hogy beköpik az azt irányító családoknak, akik maguk a vállalat – nem, én sem értem benne a logikát.
Olyan sci-fiseknek elmegy a széria, akik már mindent láttak, és már előre lejjebb viszik az igényeiket, de akik egy Firefly vagy Star Wars Han Solójának megfelelő becsületes rosszfiúkat akar látni, annak komoly csalódást fog okozni a Killjoys. A széria megkapta a harmadik évados berendelést, remélem, abban kicsit helyrehozzák a logikai hibákat, bár ehhez nem sok reményt fűzök.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
