Sajnos az utóbbi időben nem túl sokszor jutottam el színházba, pedig nagyon kedvelem a kulturális programok eme formáját. Pár hete azonban a metrón utazva felfigyeltem egy plakátra, amelyen egy feltűnően fehér bőrű leányzó nézett vissza hihetetlen kék szemeivel és mellette a szöveg: Engedj be!
Nem is kellett nagyon kérlelnie, beengedtem a fejembe, be a szívembe és gyors online jegyvásárlás után máris megvolt a szükséges két jegy. Már csak azért is, mert a darabot John Ajvide Lindqvist: Hívj be! című regénye, valamint a belőle forgatott szintén Engedj be! című filmek alapján Jack Thorne adaptálta színpadra.
„Ha Rice művei operák, Lindqvisté punk alkotások.”
EVA JOHANSSON, SV(enska) D(agbladet)
Azonban nem adta olyan könnyen magát az előadás, ugyanis csak kinyomtatott jeggyel kaphatott bebocsátást a néző. Magam részéről sokkal jobban kedvelem azokat az elektronikus jegyeket, amelyeket nem kell aztán kinyomtatni, hiszen pont az lenne az egyik lényege, hogy környezettudatosabbak legyünk. Szóval a héten kinyomtattam a jegyeket, hazahoztam, letettem őket a nappaliban, majd egy nappal az előadás előtt konstatáltam, hogy szőrén, szálán eltűntek. Felforgattuk a lakást, jegyek sehol. Itthon nincs nyomtató, ezért korábbi indulást eszközöltünk, és egy – többek között – nyomtatással foglalkozó szaküzletben nyomtattuk ki. Jegyek a kézben, mehetünk is. Hurrá!
A helyszín már önmagában igazán rendhagyó volt. Az előadást a Zsilipben tartották, ami jelenleg még felújítás alatt áll. Ez lesz az új zsidó közösségi központ a 13. kerületben. Miután az épület teljes felújítása befejeződik a központ kóser cukrászdával és bisztróval, zenével, színházi előadásokkal, tanulmányi programokkal és játszóházzal várja majd a kultúra iránt érdeklődőket.
A leendő, színháznak otthon adó helyiség pedig már most fantasztikus hely, pedig a nézőtéren nem székeken, hanem a fából készült emelvényre helyezett párnákon foglaltunk helyet. A színpadon – amit nem úgy kell elképzelni, mint a hagyományos színházi színpadot – a legtöbbet használt anyag a nylon volt, a kellékek között ott volt egy talicska, kihasználták a csupasz beton zordságát és minden olyan lehetőséget, amit csak nyújtani tud egy felújítás ahhoz, hogy a darab kellően rideg, fájdalmas és kissé szomorkás hangulatot keltsen.
Egyetlen negatívum számomra az volt, hogy majd megfagytam. Nem gondoltam egy pillanatig sem, hogy egy színházi előadásra kabátban kell beülnöm, de mivel kemény nő vagyok, ezért hiába fáztam még a szünetben sem kértem vissza a kabátomat. Helyette inkább szorongattam Párom kezét.
A történethez azonban tökéletesen passzolt ez a rideg környezet. Egy késő őszön, tél elején játszódik Oskar (Kozma Ákos/Jeney Márton) és Eli (Szőke Abigél/Béky Zsófia) meséje Blackebergben, Svédországban. Oskar tizenéves fiatal, aki próbálja túlélni iskolatársai szekálását, Eli pedig szintén tizenéves fiatal (vagy csak annak látszik), aki most költözött a szomszédba. A két kiskamasz hamar összebarátkozik, bár a kislánynak van egy-két igen furcsa tulajdonsága. Például csak este lehet vele találkozni, nem fázik a hidegben, gyors, erős és nem szereti az édességet. Ez utóbbi szerintem már önmagában egy figyelemfelkeltő tulajdonság. Hát melyik gyerek nem szereti az édességet? A környéken egyre több gyilkosság történik, az áldozatokat pedig megszabadítják az éltető vérüktől. Egészen borzongatóan hangzik. A helyi hatóság, vagyis Halmberg nyomozó (Quintus Konrád/Kovács Ádám) rendíthetetlen nyomozásba kezd a tettes után. Vajon mi lesz a gyerekekkel, ha kiderül, hogy ki a gyilkos és mi az oka a gyilkosságoknak?
Az Engedj be! Pálfi György (Hukkle, Taxidermia, Szabadesés) első színpadi rendezése és kifejezetten dicsérni tudom a darabot. Mind a helyszínválasztás, mind a magyar szöveg 
(Szatai Zsófia és Ruttkay Zsófia), a mai korba beillesztés (eredetileg a regény szerint a 80-as évek elején játszódik), de a szereplőgárda miatt is. A legtöbb színész játékán érezhető volt a tapasztalat, viszont a kevésbé rutinos szereplők sem okoztak csalódást. Sőt, fantasztikusan alakították a szerepüket. Ahol igazán feltűnt, hogy még nincs a hátuk mögött sok száz és száz darab, az a legvége volt, amikor a közönség tapsolt. Színészek arcán olyan őszinte örömöt és boldogságot még sosem láttam, mint amilyet az Elit és Oskart alakító Szőke Abigélen és Jeney Mártonon látni lehetett.
A 2010-es filmet pár éve láttam – igaz ott a főszereplők új, de hasonló nevet kaptak: Owen (Kodi Smit-McPhee) és Abby (Chloë Grace Moretz) -, de a könyvet még nem olvastam. Viszont annyira szeretem a történetet, hogy hamarosan muszáj lesz. További érdekesség a könyvvel kapcsolatban, hogy majdnem 600 oldal, szóval egész jól el lehet benne merülni és biztos vagyok benne, hogy részletesebben taglalja benne az író Eli történetét. Sajnos se a filmből, se a színdarabból nem derült ki részletesen erről semmi, pedig nagyon érdekes lehet a múltja.
Szereplők: Sörös Sándor (Hakan), Szávai Viktória (Anya), Kozma Ákos (Oskar), Jeney Márton (Oskar), Szőke Abigél (Eli), Béky Zsófia (Eli), Quintus Konrád (Halmberg nyomozó), Kovács Ádám (Halmberg nyomozó), Szabó Simon (Avila bá), Sütő András (Avila bá/Kurt/Jocke/Stefan), Vasvári Csaba (Apa), Molnár Csaba (Kurt/Jocke/Stefan), Lazók Mátyás (Torkel/Jimmy), Horváth Márk (Jonny), Suri Borisz (Micke), Varga Miklós (Jan) és Száraz Dénes (Bemondó).
Alkotók: John Ajvide Lindqvist (író), Jack Thorne (színpadra alkalmazta), Szatai Zsófia (fordító), Ruttkay Zsófia (fordító, dramaturg), Papp Zoltán és André Rolland (mozgás), Kovácsovics Dávid (zene), Törőcsik Ambrus (díszlet), Müller Kata (jelmez), Varga Miklós (rendezőasszisztens) és Pálfi György (rendező).
A TRIP részéről részt vettek a darab létrejöttében: Csunderlik Péter, Dubniczky László, Ézsöl Andrea, Gink-Miszlivetsz Sára, Hinterstein László, Jakab Zsófia, Magács László, Őri Eszter, Petrik Alexandra, Pusztai Csaba, Sajósi Krisztina Éva és Vágó Kata.
Azoknak kifejezetten ajánlom, akik szeretik a kicsit elvont, fantasy elemekkel tarkított, erőteljesen rendhagyó módon színpadra vitt darabokat. De úgy általában mindenkinek, hiszen a kultúra minden alkalommal értéket képvisel, értéket ad.
Szerző
