Sokan eléggé vegyesen állnak ehhez a filmhez, mely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egy megfelelő évfordulós filmként továbbvigye a majd 25 éve legyártott sorozat emlékét. Bár ismerem a sorozatot, a Batman and Harley Quinn őszintén szólva engem teljesen más miatt fogott
meg.
A történet középpontjában ismét csak bőrzubbony (és a már Éjszárnyként tevékenykedő Grayson) van a középpontban, ellenfelük Méregcsók, aki a Növényemberrel összefogva akarják radikális természetvédő aktivitásukat emberellenes szintre emelni. Ám van egy probléma, nem tudni hol rejtőznek a gonoszok és csak egy ember van, aki segíthet a duónak: Harley Quinn. Miután sikerül az egykori agydokit meggyőzni a küldetés fontosságáról, közösen elindulnak megkeresni az agresszív vegetáció kiagyalóit.
Sok kritikussal ellentétben bennem eléggé pozitív benyomást tett a film – és nemcsak a hírhedtté vált jelenete miatt -, hanem azért is, mert végre nem csak Batman-an van hangsúly. Remekül hagytak levegőt a többi karakternek is az éterben, akiket olykor új oldalukról is meglehetett ismerni: Dick itt már különálló szuperhős, de még mindig Bruce árnyékában érzi magát, és csak úgy ég a bizonyítási vágy miatt, de még így is megmaradt egy többnyire megfontolt és emberséges karakternek. Poison Ivy is hozta a tőle elvárt radikális természet védelmében harcolni vágyó nőt, akit némileg megbolondított a másvilági kóró, de még ők is eltörpülnek egy karakter változásához képest.
Ez pedig nem más, mint Harley: ugyanis az utóbbi évek filmjei után lényegesen nagy volt a visszatérés a korábbi, ártatlan bajkeverő mivoltához – és az is nagyon jót tett neki, hogy kikerült Joker befolyása alól. Sokkal józanabb és kevésbé irritáló, valamint nagyon szép volt, ahogy a film bemutatta az ő útkeresésnek a viszontagságait is. Mert bizony a jó úton elindulni próbálok korábbi börtöntöltelékek élete koránt sem olyan szép és rózsás.
Mert a film nem véletlenül viseli a Batman and Harley Quinn címet. Harley itt ugyanolyan fontosságú – ha nem fontosabb-, mint Bruce, akinek a párbeszédeinek a nagy része ismét csak tükrözi a morgó, bizalomra közel képtelen hőst, akinek eddig is megismerhettük. Persze bizalmatlansága Harley felé a múlt tapasztalatai miatt nem alaptalan, de én valahogy egy visszatérő hibának találom azt Bruce-ban, hogy minden csak feketében és fehérben lát – és számára a kettő között nincs átmenet. A film végére persze ő is enyhül – elsősorban Éjszárny biztatása miatt -, és az mér csak hab volt a tortán, hogy Mocsárlény is tiszteletét tette a filmben, mint a természet bölcs „örök” szava.
Őszintén szólva, én nem értem, miért kukacoskodnak annyit ezzel a fimmel, és használják dühöt okozó gumicsontnak a kritikusok: a humor – amit elsősorban Harley szolgáltat – a régi sorozat stílusát idézi, akárcsak a grafika is. Voltaképpen a film cselekménye is olyan, mintha egy hosszabbra nyújtott epizód lenne a sok között, csak több, mint húsz év készítési eltéréssel.
A Batman and Harley Quinn, bér rendelkezik magyar szinkronnal, itthon nem lett annyira beharangozva, ennek ellenére egy élvezhető, szerethető film, és a legtöbb pontjában méltó egy megemlékezéshez.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
