Avagy a Dungeons&Dragons Online kistestvére. Vagy mellékvágánya, Vagy folytatása. Egyre megy minden titulus, a Neverwinter szintén egy D&D alapjaira építkező Fantasy szerepjáték, csak most Eberron világa helyett a nevet is adó Neverwinter városába kalauzol minket a játék, amit már rögtön az első percben meg kell védenünk.
A történet ott veszi kezdetét, hogy Valindra, a gonosz lich mágus megostromolja Neverwintert élőholt seregével, és egy édes kis sárkánnyal, aki még sikeresen el is süllyeszt egy hajót – éppen azt, amin a frissen megalkotott karakterünk is utazott. Miután mindent túléltünk is sikeresen visszavertük a támadást az egész város hősnek kiált ki minket. De ezzel persze nem állt meg a harc, rengeteg rosszakaró van falakon belül és kívül is, és valamiért mindig mi vagyunk a célkeresztjük közepén.
Bár ugyanabból a gyökérből táplálkozik, mint a DDO, azért vannak rendesen eltérések. A Neverwinter több játszható fajjal (kapásból három különféle elf típus) és másfajta harci beosztásokkal rendelkezik, valamint szomorúan vettem észre, hogy itt nincs meg a kilences jellemrendszer. Jelenleg nyolc harci osztály van (a kilencedik már látható, de még várat magára), amiknek erejét a megadott kereteken belül olyan szinten variálhatjuk, mint egy menüt a svédasztalról.
Természetesen minden osztálynak megvan a maga egyedi harci játéka, így például ha két teljesen különböző karakterrel nyesed az ellent, nem mindig könnyű az átmenet. Példának okáért az elsődleges karakter, amivel rendelkezem egy Scourge Warlock – aki e kis világ gonosz erőkkel cimboráló jó mágusa- és pár másodperc alatt tisztára radíroz egy teljes temetőt. Második harcosnál hosszas volt a keresgélés és a váltogatás, de végül egy Tiefling Trickster Rogue maradt meg, akivel ugyan szintén nagyon jól lehet sunyulósan tisztogatni, de sokkal jobban odakell figyelni az életre – és nem árt, ha a magaddal vitt companion egy gyógyító.
A harci területek jól kidolgozottak, a dungeonoknél még kisebbként ellenben azt tapasztaltam, hogy majdnem nulla volt az ölési rátája a kisebb karaktereknek, mert bejött egy nagy és az előre majdnem minden mobot kivégzett. Persze ilyenkor nem szabad panaszkodni, mert az xp-t és a pénz ugyanúgy megkapja a többi játékos is, de azért mégsem a legkellemesebb egy teljes pályán végigfutni minden különösebb cél vagy ölni való mob nélkül.
Akármennyire is szeretem ezt a játékot, egy dolog mégis tudja bökni a csőröm: ez a pedig a fentebb említett kilences rendszer hiánya. Jó, az alapelvárás, hogy egy hős nem lehet gonosz beállítotságú, de akkor legalább néha az npc-el való párbeszédben lenne valami kis eltérés, vagy több választási lehetőség, ami jellemet adna a karakternek. A másik, inkább megmosolyogtató dolog az pedig az, hogy nincsen race lock, vagyis minden nép lehet minden osztály – ami eléggé érdekes kombinációkat eredményez (pl: Half-orc mint egy Devoted Cleric).
Mindent összevetve a Neverwinter egy érdekes és szerethető játék, jó történettel és kiváló harcokkal, és annyira nem vészes játékos közöséggel. Akinek tetszett a DDO, annak ez is nagyon hamar elfogja nyerni a tetszését.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
