Annyi szent, hogy az alkotók nem fogták vissza magukat a midseason fináléval – hullottak ám itt a fejek, ha csak képletesen is.
Korábbi egyezségüket fogódzkodóként használva Dr. Campbell kierőszakolja Turner ügynöktől, hogy a férfi adja át neki a foglyul ejtett mutánsokat, amit követően a doktor Sonyát és Clarice-t használja fel, hogy arra kényszerítse a Strucker gyerekeket, hogy bemutassák közös képességüket. Mindeközben a főhadiszálláson Esme szűntelenül azon ügyködik, hogy végigvigye terveit: előbb Reedet és Caitlint veszi rá arra, hogy menjenek és Turner ügynökhöz, és beszéljék rá, inkább érje el, hogy a letartóztatott mutánsokat inkább börtönbe vigyék, semmint hogy Campbell markában maradjanak, miután pedig ezt elérte, a többieknek beadja, hogy a házaspár saját kontóra, az underground ellen cselekszik.
Talán kezdjük ott, hogyha fejek ténylegesen nem is hullottak az epizódban, hullánk volt rendesen, főleg az utolsó pár percben – ezek nagy része persze no-name Őrszem Szolgálat katona, de az ő haláluk akkor is emeli a tétet, és előrevetíti azt, hogy mire számíthatunk: tényleg háború jön, ahol az emberi (mind a szó általános és szűk, vagyis „nem mutáns” értelmében) élet mit sem számít. Ezen felül egy fontosabb szereplőt is elvesztettünk, de bevallom, az ő halála nem lepett meg annyira – érezhető volt, hogy valaki meg fog halni, és szerintetek kit írnak ki hamarabb az alkotók? Az egyik beharangozott főszereplőt, akiről reklámanyagot adtak ki, vagy valaki olyat, aki az elejétől kezdve „guest star” rangban van?
Az epizód fő cselekményét igazából három részre tudom lebontani: a foglyul ejtett mutánsok megpróbáltatásai a Trask laborban, Esme mesterkedése, és a Strucker házaspár kétségbeesett próbálkozása, hogy rábírják Turnert, segítsen nekik.
A laborban történtek jó, de igazából nem meglepők – az események pontosan úgy zajlanak, ahogy, már ha mondhatom ezt, én is megírtam volna: Campbell azt akarja, hogy Laurenék bemutassák a közös képességüket, a srácok ellentmondanak, Campbell fenyegetőzik – és be is váltja a fenyegetést –, Andy és Lauren megteszi, amire kérik őket, az eredmény minden várakozást felül múl. Ez persze nem azt jelenti, hogy a történetszál ne lett volna jól megcsinálva – mindössze annyit mondok, hogy itt nem történt semmi meglepő. Ettől függetlenül viszont nagyon fontos volt ez a jelenetsor, hiszen egyértelmű, hogy a továbbiakban ez fogja előrelendíteni az egész szériát. Nem mellesleg pedig a szemfülesek kiszúrhatták, hogy egy ponton Campbell az X Fegyver programról beszélt, ami igencsak izgalmas az egyelőre elméleti síkon létező második évad tekintetében.
Esme mesterkedése számomra szintén nagyjából ebbe a kategóriába esik: nem meglepő, de jól megoldott és fontos a jövőre nézve. A csaj ügyesen játszadozott a szálakkal, ezt adom, és az utolsó jelenete szimplán hátborzongató volt. Amúgy megint nagyon érdekes, hogy hová áll a néző vele kapcsolatban: ő (és testvérei) tényleg a végletekig viszik azt a szürke moralitást, amiről már korábban is beszéltem – nem tudok elsiklani afelett, hogy hány embert is öltek meg most hidegvérrel, viszont azt is kénytelen vagyok belátni, hogy nem feltétlenül volt más választásuk.
És akkor a harmadik szál, ami, bevallom, nekem a kedvencem volt: a sorozat már a kezdetektől fogva nagyon erősen épít a családra, mint motívumra, és ezen belül is a szülői, anyai szeretetre, és ezt most egy új szintre emelte, amiben hatalmas szerepe volt Turner ügynök feleségének. Hiszen végül ami döntött, az nem más volt, mint két anya, aki megtalálja a közös hangot, akik megértik egymás fájdalmát, és ez nagyon ütött. Az pedig, amikor felesége kérdőre vonta Turnert azzal kapcsolatban, hogy mit is művel ő a halott lányuk nevében, a széria eddigi talán legerősebb jelenete.
Az epizód nagyon drámai ponton ért véget, pont úgy és akkor, hogy rendesen feltüzelve hagyják a nézőt. Úgyhogy van egy rossz és egy jó hírem: a rossz az, hogy, mint ahogy már mondtam, ez volt a midseason finálé, vagyis most egy kis szünet következik. A jó viszont az, hogy az újévvel, mindössze három hét múlva már jön is a folytatás.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
