A különösen hosszú böjt után hétvégén végre valahára elstartolt a S.H.I.E.L.D. ügynökeinek új évada. Azt már eddig is tudtuk, hogy a szezonnyitó dupla epizód ütős lesz, hiszen a cliffhangerek és az évadkezdők a sorozat erősségei közé tartoznak, és a trailerek is sok jóval kecsegtettek. De hogy ekkorát fog szólni, arra én magam nem számítottam.
A sci-fi műfaját szeretem, de azok közé tartoztam, akiket a Framework sztoriszál nem nyűgözött le. Ezek után kíváncsian vártam, mi fog kisülni az ötödik évadból, ami (a korábbi évadzáró alapján már tudottan) az űrben játszódik. Ez a tény egyébként nem meglepő, a sorozat mindig hűen követte a filmek világát. Az első évad a Bosszúállók után és a Thor: Sötét világ előtt debütált, így erősen épített a Loki- Tesseract – Asgardi istenek vonalra. Az Ultron kora és a Polgárháború egyaránt beépült a sorozatba, és amikor a Dr. Strange történetszál behozta a mágiát a filmes univerzumba, azt pontosan követte a sorozat is a Szellemlovas-szállal. Most, hogy a Galaxis Őrzői 2, a Thor 3 és a Végtelen háború egyaránt az űrben játszódik, adott volt, hogy a S.H.I.E.L.D. is kifut az űrbe.
Az utóbbi években már az unalomig harcoltak a Hydra ellen, az embertelenek ellen, a varázslat ellen, és végül a mesterséges intelligencia ellen, így most valami igazán ütőssel kellett előállni, és ezt meg is tették. A korábbi tudományosabb vonal helyett most az Alien világa által inspirált akciódús és helyenként horrorisztikus sci-fit kaptunk. Az Alien- utánérzés nem véletlen: Josh Whedon és Maurissa Tancharoen (a sorozat egyik írója, és nem mellesleg Josh sógornője) bevallottan adaptálni akarták Ridley Scott mesterművének hangulatát, merítettek belőle a szörnyek ábrázolásánál és a zenében is. A végeredmény pedig az eddigi legmenőbb S.H.I.E.L.D. nyitány lett.
Az alaptörténet nem túl bonyolult: miután a csapatot (Fitz kivételével) ismeretlenek „elkábítják”, egy, a korábbi évadokban már látotthoz kísértetiesen hasonlító monolittal találják magukat egy szobában. A monolit be is kebelezi őket, ezután külön-külön ébrednek egy űrhajón, de sikerül megtalálniuk egymást. Idővel lassan összeáll a kép, és rájönnek, hogy ez a monolit nem térben, hanem időben utaztatta őket, mégpedig sok évtizeddel előre. A Föld bolygó mostanra megsemmisült, méghozzá – ahogy az hamarosan kiderül – maga Quake, vagyis Daisy robbantotta szét a képességével. Az emberiségnek mindössze egy kis hányada menekült meg, akiket a kree-k leigáztak és szolgasorba hajtottak. A most élő emberek már semmire nem emlékeznek a múltból. Alkarjukba egy azonosító ketyere van beépítve, pénz helyett ún. kreditekért dolgoznak (ez amúgy nem ismeretlen fogalom, a Galaxis őrzőiben is kredit volt a fizetőeszköz), és aki tartozik, annak az életével kell fizetnie- vagy legalábbis egy élettel. A kree-k időről időre aktiválják a „mérőórát”, amivel kitör az őrjöngés, az emberek észvesztve igyekeznek megölni egymást, hogy megússzák a halált.
Az új évad mindenki számára tartogat valamit, amivel meg kell tudnia birkózni. Gemma Fitz nélkül próbál boldogulni, immár sokadjára szakítják el őket egymástól az események, ráadásul hamarosan egy kree nagyúr személyes szolgájának szerepében találja magát. A pozíció nem túl kecsegtető, ebben a munkakörben gyorsan halnak az emberek.
Daisynek azt a tényt kell feldolgoznia, hogy ő a felelős a Föld pusztulásáért, Macknak pedig mostanra vagy nagyon elege mindenből. A csapat legemberibb karaktere már korábban is ki akart szállni, a Framework és a mostani időutazás pedig már végképp leveri nála a lécet.
A régiek mellé új karaktereket is kapunk, akik közül messze a legjelentősebb Deke, a szegény ember Peter Quillje. A ruhája, sisakja, kütyüi és az arcvonásai mellett a személyisége is erősen hajaz a Galaxis őrzőiben megismert fosztogatóra: egy vagány és laza zsivány, ugyanakkor magányos túlélő, aki a kreditekért vakmerő dolgokat vállal, sűrűn blöffölgetve – de azért a lelke mélyén jó ember. Deke újjáépítette a Framework technológiát is, hogy ezen keresztül adjon a szolgák számára egy alternatív valóságot, amiben megismerhetik mindazt, amit a Földön elvesztett az emberi faj.
Összességében egy rendkívül erős sztorianyagot kaptunk így évadnyitásra, ami sokat merített az Alien mellett a Lopott időből, a Battle Royale-ból és az Éhezők viadalából (ami persze maga is Battle Royale-lopás). Borzasztó nagy a potenciál a történeti elemekben, szerintem túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az eddigi legjobb évad vár ránk. Hogy mindez mennyire lesz összefüggésben a Végtelen háborúval, az pedig szűk fél éven belül kiderül.
Szerző
