Ki ne imádna egy csinosan felöltözött, okos, belevaló nőkről – akik amúgy mellesleg különféle bűntényeket oldanak meg – szóló sorozatot? Na, ugye.
Frankie Drake (Lauren Lee Smith) a húszas évek önálló nőjének tankönyvi mintapéldája: a legendás tolvaj szülőktől származó Frankie nadrágot hord, motorral jár, szolgált a háborúban, megjárta Egyiptomot, titokban saját gint készít, laza, de romantikus kapcsolatot ápol egy néger bokszolóval, és úgy mellesleg saját nyomozóirodát vezet Torontóban. Ez utóbbiban több segítsége is akad: ott van Trudy (Chantel Riley), a fiatal, nőies, és végtelenül bájos néger nő, aki nem hagyja, hogy bőrszíne bármiben is megakadályozza, és aki, eltérő személyiségük ellenére, Frankie lejobb barátja; Mary (Rebecca Liddiard), a félszeg és félénk erkölcscsősz, aki arról álmodozik, hogy egy napon valódi rendőr lesz; Flo (Sharron Matthews), a városi hullaházban dolgozó se nem fiatal, se nem szép hadiözvegy, aki végtelen önbizalommal áll hozzá mind a munkájához, mind a férfiakhoz; valamint Wendy (Grace Lynn Kung), az egyik helyi kínai vendéglő – és egyben nem túl titkos illegális kocsma – tulaja, aki a frissítők mellett mindig tud valami kis mellékes infóval szolgálni, ami segíti a hölgyeket a nyomozásban.
Talán úgy tudom a legjobban leírni a Frankie Drake Mysteriest, ha azt mondom, hogy ez egy „matiné sorozat”: igazából semminek semmi tétje nincs, még ha éppen valakit meg is gyilkoltak – vagy éppen egy csapat kínai lányt akarnak eladni prostituáltnak, mint történt az egyik legutóbbi epizódban –, az első pillanattól fogva tudjuk, hogy a végén minden jól fog elsül, hőseink közül senki sem fog valódi veszélybe kerülni, és az egész nyomozás kifejezetten vidáman fog lezajlani. De nincs is ezzel semmi probléma – sőt, amondó vagyok, a mai „minél sötétebb, annál jobb”–trendben több olyan laza szórakozásra lenne szükségünk, mint ez a széria.
Ez persze nem jelenti azt, hogy minden, ami a sorozatban történik, játék és mese, mert bizony felmerülnek olyan témák, mint a faji megkülönböztetés, az eugenika, vagy éppen a szexuális rabszolgaság. Viszont a Frankie Drake mindig éppen csak érinti ezeket a témákat, kijelenti, hogy rosszak, majd lép is tovább – nem akar rajtuk meditálni, vagy éppen moralizálni. Elsődleges célja a szórakoztatás, ha pedig közben kicsit okítani is tud, hát remek, de ha ez kimarad, akkor sincs gáz.
Viszont van egy pozitív üzenet, amit nagyon komolyan vesz: ez pedig a női összetartás, és az, hogy a nők bármire képesek, amit csak elhatároznak, méghozzá úgy, hogy közben nagybetűs Nők maradnak. Frankie sorra súgja fel a társadalomszabályait, miközben egymás után csavarja el a férfiak fejét, viszont esze ágában sincs megállapodni, Trudy előszeretettel szerez pletykálkodás útján információkat, míg Mary félénksége ellenére is hatalmas lelkesedéssel veti bele magát minden kalandba.
Az egyes történetek önmagukban nem túl lehengerlők, és igazából nincs bennük nagy csavar sem, viszont, ahogy azt már hangsúlyoztam, végtelenül lazák és szórakoztatók – úgy tűnik, ez a nagy missziója a sorozatnak: az, hogy szórakoztasson. Ehhez a hatáshoz még nagyban hozzájárul az is, hogy számos történelmi személyiség is feltűnik az egyes epizódokban, mint például Ernest Hemingway, vagy éppen Al Capone. Meg aztán van még egy kis plusz: a sorozat ugyanabban az univerzumban játszódik, mint a már hosszú ideje futó Murdoch nyomozó rejtélyei.
Összességében tehát a Frankie Drake Mysteries nem fogja megváltani a világot, és nem is ez lesz a következő őrület, ám ettől függetlenül belevaló, szeretnivaló, vicces, és igen, nagyon-nagyon szórakoztató.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
