A viszonylagos realitást kezdi kicsit átvenni a misztikum, de nincs is ezzel semmi baj – az ilyen (családi) dráma amúgy is része az X-Mennek.
A mutáns underground tagjai elmennek Perryben egy elesett állomás túlélőiért, a menekültek közt azonban ott van a Trask vállalat egyik beépített embere is, akit, hála egy telepatának, sikerül időben kiszúrni és elkapni, mielőtt a nő értesíthetné a hatásógokat a főhadiszállás helyszínéről. Azonban az is hamar kiderül, hogy a nő valószínűleg valami drog hatása alatt áll, így Caitlinre hárul a feladat, hogy megpróbálja a mutánst kooperációra bírni. Amíg Caitlin a fogollyal bajlódik, Reed és John felkeresi az előbbi apját – akivel Reed már húsz éve nem beszélt –, mivel a férfi valaha a Trask vállalatnak dolgozott, így talán hasznos információkkal szolgálhat. Amit viszont Reed megtud tőle, az enyhén szólva is megdöbbentő. Mindeközben Clarice talál a perry-i túlélők közt egy kislányt, aki ugyanazoknál a nevelőszülőknél élt, ahol valaha ő is.
Ha a múlt heti rész filler, akkor a mostani egy nagy ugrás volt, tulajdonképpen mind a cselekmény, mind a megismert háttérinfók tekintetében, amik közt azért volt olyan, ami ismételten arra ösztönzi a nézőket, hogy átértékeljenek mindent, amit eddig láttak.
Ami szent: dr. Campbell egy szemétláda, és minden mögött a Trask vállalat áll (oké, tudom, ez igazából nem meglepő). A meglepő inkább az, és figyelem, most spoiler következik: Reed felmenői mutánsok, egy testvérpár, akik ugyanolyan képességekkel rendelkeztek, mint Lauren és Andy, és ezt bizony rosszra használták. Sőt, együtt – ha fogják egymás kezét – valami hatalmas erejük volt, ezért félő, hogy a későbbiekben Andy és Lauren is veszélyt jelenthet majd. És még továbbmegyek: tulajdonképpen Reed is mutáns, csak az apja kifejlesztett egy szérumot, amivel elnyomta a képességeit, még mielőtt azok a felszínre törhettek volna – igaz, ebbe Reed majdnem bele is halt.
A „szérum, ami elnyomja a különleges képességeket” nem ismeretlen narratív elem a Marvelnél – csak a filmek/sorozatok tekintetében az Ellenállás vége és a S.H.I.E.L.D. ügynökei is játszadozott vele, bár az előbbinél egy univerzális dologról volt szó, az utóbbinál pedig nem igazán futott ki a dolog. Itt (egyelőre) nincs univerzális szérum, csak egyénre szabott, amit Strucker papa Reeden használt, így morális vitákba még nem nagyon szálltunk, pedig lehetne: mennyire volt joga Otto Struckernek elvennie a fia képességeit, az örökségét? Jót tett ezzel neki, vagy inkább ártott? Erről értekezhetnénk naphosszat. Annyi viszont szent, hogy ezek az új infók sok mindent megváltoztatnak: egyfelől a héten megtudtuk, hogy Caitlin fél, hogy ő és Reed ellenkező oldalon fognak kikötni a gyerekeikkel – mivel azonban tulajdonképpen Reed is mutáns, Caitlin egyedül marad az emberek „oldalán”, ami később komoly problémákhoz vezethet. Arról pedig még ne is beszéljünk, hogy mi lesz ezek után Laurennel és Andyvel (bár azt már korábban megszellőztettem, hogy Andyből valószínűleg egészen jó gonosztevő válna).
Másik szálon is haladtunk tovább, és megtudtuk, hogyan is működnek a Trask vállalat beépített emberei, vagyis mutánsai – ha nagyon akarnék bele tudnék itt kötni a dolgokba, mert Campbell emberei olyan mentális blokkokat eszközöltek a kihasznált mutánsokon, meg úgy pluszban rászoktatták őket egy drogra, hogy azok viselkedése egyáltalán nem normális, így könnyen kiszúrhatóak – viszont inkább nem kötök bele, mert a sorozat egyes mutánsai így is hatalmas traumákon vannak túl, és egy ilyen bagázsban talán alapból nem feltűnő, ha valaki „furcsán” viselkedik. (De tetoválni talán akkor sem kéne őket, mert az azért elég egyértelmű jelzés.)
Na, de akkor továbbmenve: az epizód megerősítette, hogy a Strucker vállalat mutánsai (Pulse-t is beleértve) valóban akaratuk ellenére teszik azt, amit, bár valójában ez nem túl meglepő. Ami fontosabb infó volt a héten, hogy hogyan is veszik rá a mutánsokat arra, hogy a saját társaik ellen forduljanak. És ehhez most csak annyit tennék hozzá, hogy Campbell egy szemétláda (már megint ismétlem magamat, ugye?).
Ezen a két fontosabb szálon felül voltak apróbb, de valójában nem kevésbé fontos dolgok is: Lorna továbbra is dühös Marcosra, és, ami különösképpen tetszett, a héten az is szóba került, hogy mégis hogyan neveljenek fel egy gyereket egy olyan világban, ahol folyton üldözik őket? Ne értsetek félre, nagyon remélem, hogy a babának nem lesz semmi baja, de ez egy valóban fontos kérdés, méghozzá olyan, amit Lornáéknak át kell gondolnia: jól teszik, hogy gyereket hoznak erre a világra? Rajtuk kívül Blink és Dreamer kapcsolata is fejlődött kicsit – bár Clarice az epizód elején kijelentette, hogy kettejük mindössze csak harcostársak, semmi több, később azért mégis kénytelen volt Sonyához fordulni segítségért, ami ismét érdekes helyzetet eredményezett. Plusz Clarice végig nagyon édes volt a megrémült kis mutánslánnyal, Norah-val.
Szóval tényleg nagyon kezdenek beindulni az események a The Gifted háza táján, és van egy olyan érzésem, hogy hamarosan megint át kell majd értékelnünk mindent, kezdve a karakterek viszonyrendszerétől a mutánsok helyzetéig. Viszont van egy rossz hírem: a következő epizódik bizony két hetet várni kell.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
