„Vannak dolgok, amiket mindenkinek el kellene feledni, és soha többé nem beszélni róluk.”
Margaret Atwood valós történelmi eseményen alapuló regénye eredetileg 1996-ban jelent meg, és végre hozzánk is megérkezett. Ehhez talán hozzájárult A szolgálólány meséjének sikere, illetve az is, hogy nemrégiben az Alias Grace-ből is tévésorozat készült.
A Kanadába emigrált Grace Markot gyilkosságért ítélték el 1840-ben. Állítólagos szeretőjével együtt kegyetlenül végeztek Grace munkaadójával és annak házvezetőnőjével. Védője Grace elmeállapotára hivatkozva eléri, hogy ne kötél általi halálra, csupán életfogytiglanra ítéljék. Sokan vannak meggyőződve arról, hogy gonosz és őrült teremtés, de ugyanennyien az ellenkezőjéről is: ártatlan teremtés, aki a körülmények áldozata lett. Egy fiatal és feltörekvő orvos elhatározza, hogy kideríti az igazságot, ezért hetente leül beszélgetni a lánnyal, aki egyre inkább megnyílik neki, ám azt állítja, a gyilkosságból semmire sem emlékszik…
Nagyon szeretem az igaz történeten alapuló könyveket – már ha jól vannak megírva –, valahogy jó belegondolni, hogy ezek az emberek tényleg léteztek egyszer, és hogy vajon tényleg ilyenek lehettek-e és így történtek-e a dolgok, ahogy az író elképzelte. A gyilkosság és a valóságalapja miatt egyébként egy kicsit a Rekviem egy gyilkos asszonyértra emlékeztetett, habár a bűnesetek hasonlóságán kívül nem sok közös vonásuk volt, ami a történet folyását illeti.
Ha eddig nem szemeztem volna Margaret Atwood könyveivel, most akkor is a kívánságlistámon landoltak volna. Nagyon tetszik a stílusa, úgy olvastatta magát a könyv, hogy fel sem tűnt, hogy több mint hétszáz oldal. Végig fenn tudta tartani az érdeklődésemet és a hétköznapi dolgok leírását sem untam. Pedig a padlósúrolás nem az izgalmak tetőfoka.
Grace nagyon érdekes szereplő volt. Megkedveltem, de még így is kicsit furcsa maradt, és úgy éreztem, mintha lenne még valami a háttérben, amit elhallgat. Szóval olvastam a sorok között és biztosra vettem, hogy más is történt még azon kívül, amit elmondott. Viszont én itt elhallgatok, még mielőtt a spoilerezés bűnébe esnék. Sajnos az ügy megoldását nagyon gyorsan kitaláltam, büszke is voltam magamra, de ettől függetlenül is élveztem azt az utat, ahogy a szereplők is rájöttek. Igazság szerint nem tudtam megítélni, hogy mennyire volt bűnös Grace, de ennyi idő alatt megbűnhődhetett érte.
De sem hiszem, hogy nem volt ebben a könyvben egy normális férfi. Tudom, a szomorú realitás az, hogy ez könnyen lehetett valóság, de ne már, a kis romantikus lelkemnek jól esett volna valaki, aki nem totál perverz. És annyira elkeserítő és szomorú, hogy még mindig egy csomó ember úgy gondolkozik ezekről a dolgokról, ahogy másfél évszázaddal ezelőtt. Nyilván mindig minden a nő hibája, mindegy, hogy elcsábítják, zaklatják vagy esetleg megölik. Az effajta hozzáállás minimum egy diszkrét beintést vált ki belőlem.
A stílusáról még annyit, hogy nekem tetszett, hogy a különböző szereplők szemszögén látszott a társadalmi különbség. Egy ideig zavart, hogy Grace és a többi szolgáló névelőt használt a nevek előtt, de gyorsan megszoktam, és már fel sem tűnt. Nyilván nem ugyanúgy beszélt egy cseléd meg egy orvos.
Szóval nagyon érdekes könyv volt, kár, hogy gyorsan kitaláltam a fő csavart, de még így is élveztem. Sok értékes, ma is aktuális gondolat szerepel benne, úgyhogy még el is gondolkodtatott. A jövőben mindenképpen sort szeretnék keríteni a sorozatra is, sőt, Margaret Atwood könyvei is a kívánságlistámra kerültek.
Szerző
- Szerkesztő
Korábbi cikkek
Könyv2022-03-30Boldizsár Ildikó: Amália álmai
Igaz történet alapján2022-03-16Jung Chang: Vadhattyúk
Könyv2022-03-02Leïla Slimani: Altatódal
Könyv2022-02-02Sarah Winman: Csendélet