Az új Gyilkosság az Orient Expresszen filmre azóta vártam, mióta megláttam az előzetesét. Ugyan nem tartom magam a legnagyobb Agatha Christie rajongónak, azért szívesen olvasok és nézek minden olyan sztorit, ami az ő nevéhez fűződik, Poirot karakterét pedig azóta imádom, mióta először láttam a tévében. Ezek alapján nem volt kérdéses, hogy ismét moziba kell mennem, ám bevallom, kissé féltem ettől az adaptációtól, hiszen másoktól nem hallottam túl sok jót róla, és a trailer alapján azért voltak nekem is fenntartásaim, ám ezekre a végeredmény – legalábbis számomra – abszolút rácáfolt.
Hercule Poirot (Kenneth Branagh), a híres belga detektív Isztambulba utazna pihenni, miután megoldott egy lopást övező rejtélyt Jeruzsálemben. Nyugalmát azonban megzavarja egy Londonból érkező üzenet, amiben arra kérik, térjen haza egy ügy érdekében. Barátja, Bouc (Tom Bateman) segítségével Poirot-nak sikerül helyet foglalnia a zsúfolt Orient Expresszen, így haza tud utazni Angliába. Ám a detektív még útközben sem pihenhet, hiszen az éjszaka folyamán gyilkosság történik a vonaton, ráadásul a jármű egy lavina miatt ki is siklik. Az áldozatt Ratchett (Johnny Depp), aki köztudottan egy bűnöző, vesztét pedig tizenkét késszúrás okozta. Poirot egyesével kikérdezi a hálókocsi utasait, míg mindenki arra vár, hogy a mentőcsapat kiássa a vonatot a hó alól és tovább utazhassanak. A beszélgetések során pedig rengeteg érdekes és gyanús dolog derül ki, ami jelentősen megnehezíti Poirot dolgát.
A Gyilkosság az Orient Expresszen sikere leginkább Poirot karakterén állt vagy bukott. Kenneth Branagh meglehetősen érdekes választás volt az ikonikus detektív szerepére, és az ő alakításától is tartottam, ráadásul elsőre rettentően furcsán állt neki az amúgy sem mindennapi arcszőrzet. Nekem kellett egy olyan húsz perc, mire megszoktam Kenneth Branagh-t ebben a szerepben, de azután kifejezetten jól állt neki. Laza, mégis elegáns, és az esze természetesen vág, mint a penge – David Suchet ugyan nem tudja überelni, és ezzel a véleményemmel szerintem nem vagyok egyedül, de a lehetetlent nem is vártam el tőle!
A történet krimi része is helyén van – igazából ez a pont volt számomra kritikus, hiszen attól féltem, az alkotók majd telenyomják felesleges akcióval és CGI-al a filmet, hogy jobban illeszkedjen a hollywoodi blockbusterek világába, ám ez szerencsére nem így alakult, emiatt pedig hálát adok az égieknek. Annak ellenére, hogy ismertem a cselekmény végkimenetelét, le tudott kötni a nyomozás minden egyes fázisa, a közönség Poirot-val együtt gondolkodik, és minden apró részletnek jelentősége van a sztori egészére nézve. Egy jó krimihez, azt hiszem, nem is kell ennél több.
Ugyan nem lesz az év filmje a 2017-es Gyilkosság az Orient Expresszen, ám minden elem megvan benne, ami egy jó moziélményhez elengedhetetlen, valamint méltó marad Agatha Christie nevéhez.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
