Ha lehet egy tízepizódos évadban filler rész, akkor az ez volt. Nem mintha ezzel bármiféle probléma lenne.
Carmen kapcsolatba lép Marcosszal, és újabb „segítséget” követel tőle: csapást akar mérni a konkurens orosz kartellre, és azzal fenyegetőzik, hogy bántani fogja Lornát, ha Marcos nem engedelmeskedik neki. Így hát a srác elindul exéhez, Lornának viszont azt hazudja, hogy készletekért megy – a lány azonban hamarosan sejteni kezdi, hogy valami baj van. John aggódik, hogy Clarice bajba sodorhatja a mozgalmat, ezért a lány után indul, és mikor pedig megtalálja, felajánlja neki, hogy segít megtalálni neki azt a helyet, ahová folyamatosan átjárókat nyitott, mikor sokkban volt. Reed és Sage azon dolgozik, hogy feltörjék az ellopott merevlemezek titkosítását, amikor pedig ez sikerül, Reed rémisztő felfedezést tesz: Wes, a srác, aki csapja Laurennek a szelet, körözött bűnöző. Mindeközben a titokzatos Dr. Campbell felveszi a kapcsolatot Turner ügynökkel, és felajánlja neki, hogy dolgozzanak együtt – Turner azonban kezd ráébredni, hogy Campbell módszerei nemhogy nem törvényesek, hanem egyenesen erkölcstelenek.
Bár a bevezetőben azt írtam, hogy ez amolyan filler-epizód volt, az talán inkább közelebb áll a valósághoz, hogy felvezető epizód. Mert ugyan volt benne olyan történetszál – Wesé –, ami semmilyen kihatással nincs a főszálra, csak érdekes, minden egyéb már lassan a végkifejletet készíti elő.
Ha már felhoztam West, akkor kezdjük vele: ez a szál is rendben volt és tetszett (mint ebben a szinte mindig minden), bár azért volt benne olyan elem, amibe bele tudnék kötni. Gondolok arra, amikor Reed megtudta, hogy West körözik, rögtön kiakadt – de hiszen egyszer már tisztáztuk, milyen nehéz is megélnie a mutánsoknak, akiket tinédzserként kidobnak otthonról és akik a mutációjuk miatt nem kapnak munkát. Ebben a kontextusban nincs abban semmi meglepő vagy kiakasztó, hogy Wes bűnözött. Jó, később persze kifejtik, hogy nem megélheti lopásról volt szó, hanem egy ékszerbolt kirablásáról, úgyhogy ezért viszont jár a jó pont. Mint ahogy azért is, ahogy a szál minden egyéb aspektusát kezelték: kitértek rá, mi vezette West a bűntényre (arra, hogy milyen könnyű is rossz útra térni, ha az ember kilátástalan helyzetben van), arra, hogyan is állnak a mozgalom tagjai a „bűnözőkhöz” (az külön tetszett, hogy kiemelték, a nemi erőszak alapból kizáró ok), és arra, hogy Wes és Reed hogyan dolgozza fel mindezt. Szóval lehet, hogy a sztori eleje kicsit gyengébb volt, de a kifejtés most is remek.
Blinkék szála amolyan átmenet a „filler” és a felvezető közt: egyfelől Clarice maga kapott egy saját, különálló szálat, ami okot adott neki arra, hogy ténylegesen csatlakozzon a mozgalom munkájához, másfelől pedig a történet belejátszik a Turnert és Campbell övező, kormányszintű összeesküvésbe. Ugyanis John segítségének nyomán kiderült, hogy Clarice sokkos állapotában ahhoz a nevelőszülő párhoz akart visszatérni, akik olyan mutáns gyerekeket nevelnek, akik külsejük miatt képtelenek lennének beilleszkedni a társadalomba, és akiknél Clarice is lakott pár évig. Odaérve azonban nem találnak mást, csak egy üres házat, az Őrszem Szolgálat pecsétjét, dulakodás nyomait, és vért. Bár nem mondják ki, de utalnak rá, hogy a szülőket megölték, a gyerekeket pedig elvitték – de vajon mire kellhetnek a kormánynak a gyerekek?
Ezt igazából Turner és Campbell szála mutatja be: Campbell úgy kívánja „legyőzni” a mutánsokat, hogy kémeket ültet közéjük – a saját fajtájukból. Módszerei egyértelműen erkölcstelenek – és még csak a jéghegy csúcsát láttuk –, olyannyira, hogy az amúgy törvényesen működő Őrszem Szolgálat embereinek sem tetszik. Ami itt igazán érdekes lesz, az az, hogy hogy fog rá Turner hosszú távon reagálni – mi lesz benne erősebb, a bosszúvágya vagy a józan ítélőképessége? Turnert a kezdetektől fogva az tette érdekessé, hogy ő nem rossz ember, csak sérült és dühös, és amit tesz, az a saját szemszögéből teljesen jogos és helyes. De vajon lesz-e egy olyan pont, ahol a mutánsok oldalára áll – ahol rádöbben, hogy eddigi ellenségei javarészt áldozatok –, vagy teljesen „átáll a sötét oldalra”, és mindenben támogatni fogja Campbellt?
Végezetül pedig essen pár szó Marcosékról. Hadd kezdjem azzal, hogy bár a csaj egy valódi kígyó – és mindezzel együtt egy remek karakter –, még mindig imádom a hangját, a hanghordozását. Ami magát a történetszálat illeti, egy elég kiszámítható szálról van szó: Carmen ragaszkodik Marcos „segítségéhez”, Marcos belekényszerül, de nem meri elmondani Lornának. Lorna aggódik, Marcos a démonaival küzd (vajon hiányzik neki a régi élete?), Carmen önelégült. Azt az egész persze végül egy nagy veszekedéssel ér véget. Szóval igazából ezen a fronton semmi meglepő nem történt, viszont biztos vagyok benne, hogy Lorna és Marcos veszekedése még fontos lesz a jövőben. Mindezek mellett pedig jó látni, hogy a sorozat továbbra is kiáll a szürke moralitás, és amellett, hogy folyamatosan rávesz minket, megkérdőjelezzük, hogyan is viszonyolunk egy-egy karakterhez.
A The Gifted tehát továbbra is hozza azt a minőséget, amit mostanra már elvárunk tőle, akkor is, ha néha-néha azért megbotlik egy kicsikét. Mindeközben pedig csúcssebeséggel száguldunk az évadfinálé felé, amit már most várok – bár rettegek is tőle.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
