Oldal kiválasztása

Eléggé furcsa sorrendben kezdtem neki a Marvel-Netflix sorozatoknak: előbb bedaráltam az Iron Fistet, majd jött a Jessica Jones, és a legújabb darám, a Luke Cage. A történet követésével abszolút nem volt baj, annak ellenére, hogy kvázi fordítva álltam neki a történetfolyamnak.

Az a legnagyobb bajom a sorozattal, hogy lehetett volna igazán ütős is, minimum olyan, mint a Jessica Jones, de ehelyett egy borzalmasan elhúzott és indokolatlanul unalmassá váló első évadon vagyok túl. A casting ismét tökéletes munkát végzett, Mike Colter remek Luke Cage-ként, és nemcsak alkatilag, hanem színészileg is. A nyomozónő szerepében Simone Missick egyszerűen fürdőzött: egyszerre volt kemény és sérülékeny, okos és buta, és ahogy egyre több információval rendelkezett, úgy tisztult ki az ő fejében is a kép az eseményekről.

Rosario Dawson fantasztikus Claire, ő az egyik legfontosabb kapocs New York hőseinek életében, és a színésznő annyira a toppon van, hogy elhalványítja előttünk korábbi szerepeit. De az igazi kedvencem Theo Rossi lett, aki már a Sons of Anarchyban is megmutatta, hogy mennyire jó színész, amit itt csak tovább fokozott. Alfre Woodardot pedig egyszerre lehet szeretni és gyűlölni is, ami megmutatja, hogy a színésznőnek mennyire a kisujjában van a szakma minden trükkje.

Az évad vége felé végre felpörögtek az események, kezdett beindulni a történet, majd hirtelen véget is ért, pedig ezt kellett volna sokkal hosszabbra húzni, nem pedig az évad első felét, amiben szinte semmi sem történt, de az nagyon.

A sorozat zenei világa és atmoszférája igen különleges – napok óta az epizódokban felhangzó dalokat hallgatom –, Harlem füstös és lebukkant világát remekül ellensúlyozza a Harlem Paradicsoma nevű szórakozóhely, ami a gonoszok kvázi főhadiszállása.

A Netflix természetesen folytatja majd Luke Cage történetét, amit igen jól is tesz, mert rengeteg lehetőség van a történetben, csak remélem, hogy az alkotók tanulnak a korábbi hibákból, és egy sokkal egységesebb és pergősebb második évadot tesznek majd le az asztalra.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.