„Nehéz meghatároznom magam, mert sok oldalam van.”
Robin O’Wrightly
Ismét egy interjúval köszöntelek Benneteket. Ezúttal Robin O’Wrightly írónővel beszélgettem, akinek az elmúlt években három könyve jelent meg és a negyedik már készülőben.
Szia Robin!
Először is nagyon örülök, hogy megismerhetlek és többet megtudhatok mind Rólad, mind a történeteidről. Kérlek mesélj magadról egy kicsit, kit tisztelhetek személyedben, mivel foglalkozol szívesen, amikor éppen nem szuper történeteket írsz?
Szia Judyt, én is örülök ennek a beszélgetésnek. Nehéz meghatároznom magam, mert sok oldalam van. Magánemberként családos vagyok, férjemmel és két gyermekemmel Budapesten élek. Szakmám szerint húsz éve reklámgrafikával és illusztrációval foglalkozom Szabó Borka néven, a saját könyveimet mindig én illusztrálom. Nincs túl sok olyan szabadidőm, amit ne írással vagy rajzolással töltenék, ez egyfajta megszállott hivatás. Persze szeretek olvasni, felolvasni a gyerekeimnek, énekelni, hallgatni, nézni őket, játszani, rejtvényt fejteni. Szeretem a humort, vidámságot, spontán jókedv-okozást, de olykor csak bebújnék egy sarokba kávéval, némi csokival, és írnék, rajzolnék vagy olvasnék rogyásig. Ez a része változó, a családom és munkám miatt lavírozom a lehetőségek között, de ezt a zsúfoltságot nem cserélném el semmiért.
Nagyon szép és kreatív szakmát választottál magadnak. Az írás is egy felettébb kreatív tevékenység. Mióta űzöd? Hogy kezdtél el írni?
Igazából polihisztor képzőművész apám és billentyűguru könyvmoly anyám jóvoltából szinte predestináltattam rá. 12 éves korom óta számolom, akkortól vannak maradandó emlékeim róla. Akkor mindjárt egy kisregénnyel kezdtem, stilisztikailag nem is lett volna vele gond, de nem ment át a szűrőn, szamizdat lett, iktattuk (kukába, széttépve). Az oka: nem tartoztam még az olvasói célcsoportba sem, nemhogy az íróiba… Ugyanis 18 karikás volt… A témát sok évtizedre jegeltem, „szerkesztői tanácsra”. Ezután sokáig nem írtam, hozzátenném, hogy rengeteget olvastam. Kamaszként kezdtem újra versekkel, novellákkal, azt hiszem, ebben sablonos voltam.
A pihenő időszak – ha nevezhetem így – után viszont már több könyved is megjelent. Mesélnél ezekről a kötetekről kérlek?
2007-ben kezdtem el újra rendszeresen írni egy magazinba. Közben könyvkiadóhoz kerültem, ami azért érdekes, mert minden csínját-bínját a kiadásnak itt sajátítottam el. 2009 után döntöttem el, hogy szeretnék én is könyvet írni, miután a kiadóval kiadtuk posztumusz apukám könyvét. 2011-ben megírtam az elsőt, Erelem (eszetlen szerelem) címmel, de csak 2015-ben adtam ki, barátok unszolására, egy angol kiadónál, de ebookban felkerült a MEK-re is. Ez egy abszurd romantikus paródia. Ekkor kezdődött minden. Nem akartam egykötetes szerző lenni, úgyhogy befejeztem egy másik félretett könyvet, a másodikat, az Álomtalanítást, amelyet 2016-ban adtam ki. Lélektani krimi, de „csak” 16 karikás. A harmadik könyv, az Emlékkönny egy szépirodalmi családregény, idén januárban adtam ki a MEK-en. Ez teljesen ingyenesen elérhető elektronikusan. Valójában nem volt tervezett, amolyan „szerelemgyerek”, mert berobbant az életembe egy majd’ négy évtizedes hazugság lelepleződése okán. Igazából a könyvek elkészülése és kiadásra kerülése három hónap alatt lezajlott, csak így terült el. Utána egy év pauza következett, mielőtt beindult volna a negyedik…
Nem semmi, amit az elmúlt tíz évben átéltél, az meg pláne, hogy két év alatt három könyved jelent meg. A negyedik kézirta is kész. Mikorra várható ennek a megjelenése?
Jövő év elejére tervezem az első részt, aztán fokozatosan a többit. Öt részes lesz az alaptörténet, de készülök spin-offokkal is.
Én már nagyon várom a megjelenést, hogy beszerezhessek egy saját példányt. És öt rész? Spin-offokkal? Ennek kifejezetten örülök! Mesélnél kérlek a sztoriról egy kicsit?
Izgatottan várom én is! – nevet. A Tripiconi sztori sorozat egy tudományos fantasy 12 éven felülieknek, de ifjabbak is olvashatják képesség szerint, felső korhatár nincs. Egy kitalált és a valóságban elrejtett szigeten játszódik, Tripiconban, mely helyet édesapám találta ki és épített rá saját vizuális világot. Én elhatároztam, hogy teleírom élettel apukám emlékére. Az első rész, Az amulett rejtélye egy átlagos augusztusi szombaton kezdődik, amikor is a tripiconi Ponti kishercegek épp halálra unják magukat, mert a felnőttek nem velük foglalkoznak. Végre kijutnak a tengerpartra, de ott sem lazíthatnak, mert egyikük talál egy félhalott idegen fiút, mellette pedig egy különös kristályos nyakláncot. Innentől kezdve fenekestül felfordul, nemcsak a nyaruk, de az egész életük. Fordulatos és könnyed humorú, de néha komoly hangulatú sorozat fiataloknak és felnőtteknek. Igazából egész családoknak szánom olvasmányul.
Izgalmasan hangzik – és mivel volt szerencsém találkozni már ezzel a történeteddel –, biztosan állítom, hogy valóban lebilincselő sztori. Azonban nem gondoltam volna, hogy ennyire szeretettel teli szálak fűznek hozzá. Így még értékesebb, bensőségesebb még számomra is. De ugorjunk egy kicsit vissza hozzád. Van olyan író, akinek munkássága kifejezetten nagy hatással van rád és esetleg példaképnek tekinted?
Igen, nagyon szeretem és tisztelem Antoine de Saint-Exupèry-t, Brunella Gasperinit és Flannery O’Connort, de ugyanígy Karinthy Frigyest, Örkény Istvánt, Gárdonyi Gézát is. Persze sokan vannak még mások is. Életük, munkásságuk lenyűgöz, hatással van rám.
Valóban nagy nevek, többeket közülük én is szívembe zártam történeteik által. A Te írói utadból talán több olyan kezdő író is bátorságot merít, akik eddig az asztalfióknak írtak. Tudnál bármilyen jó tanáccsal szolgálni számukra?
Nekem egy valami segített az elmúlt időszakban, amióta ezt alkalmazom, azóta írok megint. Az egy éves pauza alatt szenvedtem, mint a kutya, ami érthető, hiszen a kutya sem tud írni… – neveti el magát. A tanács, ami kihúzott ebből az ínséges állapotból: „mindennap írj!” Lehet ez egy mondat, lehet egy bekezdés, egy fejezet, vagy akár egy novella, vers, bármi, ami folyamatosságot ad. Csak írni, írni kell, ha lehet napi szinten, de lehet kétnapi, heti, a lényeg, hogy érdemes szokássá nevelni magunkban a rendszeres írást, ha tényleg ezzel akarunk foglalkozni.
Robin, köszönöm az ő nevükben is ezt a szuper tanácsot és köszönöm még egyszer ezt a beszélgetést. Örülök, hogy jobban megismerhettelek és még sok-sok megjelenést kívánok. A Tripiconi sztorit pedig már nagyon várom.
Én is nagyon köszönöm az interjút, megtiszteltetés számomra, hogy mesélhettem neked egy kicsit a munkásságom hátteréről, annak pedig külön örülök, hogy tetszett a történet, remélem, hogy sokan fogják hasonlóan élvezni, hiszen erre született a Tripiconi sztori, ahogy más írásaim is. És persze még írok tovább, párhuzamosan… – kacsint.
Mindenkinek jó olvasást, szuper élményekkel gazdagodást kívánok!
Ha szeretnétek többet megtudni Robin hamarosan megjelenő új könyvéről, A Tripiconi sztori 1. részéről, amely Az amulett rejtélye címet kapta, akkor pár nap múlva érdemes figyelnetek az oldalunkat, mert hozok egy cikket a könyv értékeléséről.
Szerző
