Nem vagyok maradéktalanul elégedett a mostani epizóddal, inkább a nagy finálé előtti felvezetésnek tekinthető, sem mint önálló Discovery résznek.
A Discovery ott segít, ahol tud, még ha ez azt is jelenti, hogy egy Föderációs hajót kell megvédeni hat, álcázó technológiával felvértezett klingon hajóval szemben – és pont ez az, ami igazán aggasztó, ugyanis a technológia hihetetlen sebességgel terjed az ellenségnél, és ez ellen nem tud védekezni a flotta. A háború mérlege átbillent a klingonok javára! De azért akad egy lehetőség: egy különleges bolygó kristály szerkezetét felhasználva igyekszik Burnham, Tyler és Saru megoldást találni a klingon technológiára, ám a bolygón olyan dologra bukkannak, amire nem számítottak.
Eközben Stamets egyre súlyosabb tüneteket mutat, ami vélhetően a spóra hajtómű használatának mellékhatása, és amit nem mer, és nem tud senkivel sem megbeszélni. De vajon ezek a tünetek súlyosbodni fognak, vagy idővel hozzászokik a szervezete – eközben pedig még mindig ott lebeg a legnagyobb kérdés, mit szól majd a Föderáció, ha kiderül a génterápia?
Nem sok esemény történt a mostani epizódban, és ezek is inkább csak tessék-lássék szinten működtek. Stamets hadnagy problémáját már régóta tudjuk, és a kezdeti eszméletlenül zseniális felvázolás után nem történt semmi, annyira semmi, hogy szó szerint a kezdeteknél tartunk ezzel, pedig ez pont egy olyan szegmense a szériának, amit bőven ki lehetne fejteni.
Ezenfelül ismét kaptunk egy jó nagy adag ellentétet és viaskodást Burnham és Saru között, ami pontosan úgy történt, mint az eddigiek: Saru bunkó, Burnham pedig próbálja elnyerni a kegyeit, aztán persze jön a nagy megbocsájtás. Nem igazán értem mi ezzel a célja a készítőknek, de iszonyatosan unalmas folyton ezt a viszályt nézni, ami nem viszi előre sem a történetet, sem a karaktereket, csupán időkitöltésnek jó – bár annak meg baromi gyenge.
Érthetetlen, hogy Burnham miért próbál ennyire jóban lenni Saruval, mikor egy, semmi közös nincsen bennük, kettő, az együtt töltött több évnyi szolgálat alatt sem sikerült. Ezenfelül ha még egyszer meg kell hallgatnom, hogy Saru faja mennyire vágóállat, biztosan, magam mészárolom le!
Ironikus módon, most pont a klingon események voltak igazán izgalmasak, és még mindig nem tudom eldönteni, hogy ki melyik oldalon áll, de pont ez teszi nagyon jóvá. Ugyanakkor az epizód vége ismét belecsúszott egy megszokott sci-fis klisébe, amit remélem hamar feloldanak majd az alkotók a következő epizóddal.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
