A negyedik, The Big Empty című epizóddal folytatódik az Odaát tizenharmadik évadának sikersorozata. A múltkori, pörgősebb rész után most egy kicsit háttérbe szorul az akció, és inkább a karakterfejlődésre helyeződik a hangsúly. Ez egyáltalán nem baj, hiszen a finálé és az új felvonás kezdete óta egyre csak növekvő feszültség jelentősen enyhül azzal, hogy a szereplők végre kiadják magukból azt, amit korábban próbáltak minél jobban elnyomni.
A Winchesterek ezúttal Wisconsinban találnak egy különös esetet: egy gyásztanácsadó, Mia Vallens (Rukiya Bernard) ügyfelei sorra haláloznak el, miután a nővel beszéltek. Az eset különössége, hogy a szemtanúk pontosan azokat a halottnak hitt embereket látták az áldozatok oldalán, akiket azok épp gyászoltak. Sam (Jared Padalecki) unszolására Dean (Jensen Ackles) vonakodva ugyan, de végül beleegyezik, hogy Jack (Alexander Calvert) is velük menjen. A nyomozás részeként a srácok mindhárman részt vesznek Mia terápiás foglalkozásán, melynek során felszínre törnek a közelmúlt eseményei, és mindnyájan szembe kell nézniük és a saját gyászukkal, és el kell kezdeniük feldolgozni azt. Eközben betekintést nyerhetünk a Nagy Üres Térbe, ahova a halott démonok és angyalok lelkei kerülnek, és ahonnan lehetetlen kijutni, hiszen oda Isten keze sem ér el – itt találkozunk egy ismerős arccal, aki mindezek ellenére megpróbál kiszabadulni.
A csoportterápiás jelenet – ami már úgy hiányzott, mint a sivatag közepén egy üveg víz – egyértelműen a The Big Empty egyik csúcspontja. A srácok mesterei az érzelmek és a problémák mélyre ásásában, ami eddig sosem szolgált előnyükre. Mia házában azonban lehetőségük nyílt arra, hogy kiteregessék a szennyest, és ugyan ez sem ment fájdalom nélkül, azért látszólag mindnyájukat elindította a helyes úton. Végre Jack is elmondhatta, mi bántja őt – ne feledjük, hogy fizikailag hiába nőtt fel pillanatok alatt, valójában ő még egy pár napos csecsemő, aki nemcsak hogy árva, hanem felfoghatatlan erővel is rendelkezik, valamint egy olyan emberrel él együtt, aki bármelyik pillanatban a torkának ugrana.
Ha már szóba került Jack, akkor nem mehetek el amellett sem, milyen szépen fejlődik az ő karaktere is. Egyrészt a The Big Emptyben ismét remekül ábrázolták az évad egyik fő motívumát, a jó és rossz, valamint az ember és szörnyeteg párhuzamot – az utóbbit Mia háttérsztorija is szépen kiegészíti. Másrészt a Sammel való kapcsolata tovább bontakozik, aminek nem csak azért örülök, mert mindkét karaktert imádom, hanem azért is, mert hasonló cipőben járnak – erről már a múltkori cikkemben is beszéltem –, és rendkívül nagy szükségük van egymásra.
Idejét sem tudom, mikor volt az utolsó olyan szezon, ami ennyire erősen kezdett volna – nem mintha annyira hiányolnám a rossz írói döntések miatti csalódást és bosszankodást, sőt, kifejezetten jó látni, hogy Dabb és Singer végre gatyába rázza a szériát.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
