Oldal kiválasztása

Jókat kuncogtam az eheti részen, úgyhogy azt hiszem, nincs okom panaszra.

Howard – bár láthatóan bármit megtenne, hogy elkerülje – vaszektómián esik át, amit követően pár nap fájdalmas lábadozás vár rá, amit persze ő maximálisan kihasznál. A probléma azonban akkor kezdődik, amikor az orvosa Bernie-nek is ágynyugalmat ír elő. Mindeközben Sheldon megtudja, hogy újra akarják indítani a Proton Professzor–sorozatot, úgyhogy eldönti, ő is jelentkezik a szerepre, azt azonban végül Wil Wheaton kapja meg, ami persze kiakasztja Sheldont.

Talán az igaz erre az epizódra leginkább, amit az évadpremierről is írtam: strukturálisan nem túl erős (a két fő szálnak ismét semmi köze nem volt egymáshoz, a jelenetek is kissé lazán követték egymást), de a humor nagyon ott volt.

Kicsit a semmiből vágták oda nekünk Howard vaszektómiáját – amiről amúgy egy darabig teljesen azt hittem, hogy Wollowitz nem fogja végigcsinálni –, de belegondolva logikus lépés a szereplők részéről, és a humor is remekül működött. A csúcs az mindenképpen a rendelőbeli jelenet volt, ahogy Howard próbált meglépni, és az, ahogy Raj kezelte a dolgokat – itt nem hiába nevettem nagyokat. A későbbi szcénák számomra kicsit gyengébbek voltak, de még így is tetszettek. Vicces volt, ahogy Howard szenvedett, és ahogy Bernie ezt kezelte, az pedig külön jó volt, ahogy a végére behozták Pennyt, aki ideiglenesen átvette Halley gondozását – bár mondjuk ebből szívesen néztem volna többet is.

Egy aprócska megjegyzést azonban ejtenem kell: Bernie az évad első részében tudta meg, hogy terhes, aztán ugrottunk három hónapot, és azóta is eltelt már némi idő – ehhez képest a héten állítólag a tizenhat hetes vizsgálatra ment, ami a narratíva szempontjából is kicsit hiteltelen, arról nem is beszélve, hogy Melissa (aki valószínűleg lassan már megszül) hasa sem éppen akkora, mint egy négyhónapos terhes kismamáé. Kicsi dolog, de erre figyelhettek volna jobban.

Sheldon kálváriája a Proton Professzor reboottal is ügyes volt, bár talán ez is elbírt volna kicsit több játékidőt. Azonban így is remek volt, ahogy a karakterek bejártak egy egész ívet, kezdve Sheldon borzalmas casting videójától egészen Sheldon és Wil szócsatájáig. Ez a vonal ráadásul azt is lehetőé tette az alkotók számára, hogy visszahozzák Arthur Jeffreyst, az amúgy mág a történet szerint halott, eredeti Proton Professzort, aki ismét egy Star Warst idéző látomásban jelent meg Sheldon előtt. A pálmát azonban vitathatatlanul Sheldon „WHEATON!!!” kiáltása vitte.

Úgyhogy amondó vagyok, hogy bár nem ez volt a sorozat legerősebb epizódja, azért egész jól sikerült, és remekül szórakozta rajta, úgyhogy a banda megérdemli a dicséretet.

Szerző

Orlissa
Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.