Amennyire szerettem a Vikingek első két évadát, akkorát csalódtam a harmadikban, de maradt bennem remény, hogy talán a negyedik szezon visszahoz valamit a sorozat régi fényéből – nagyot tévedtem!
Ragnar Lothbrok (Travis Fimmel) súlyos sérüléseket szenvedett a Párizs elleni küzdelemben, így fia, Björn (Alexander Ludwig) döntött a sereg további sorsáról, és arról, hogy Rollo (Clive Standen) egy csapat harcossal ott marad a frankok birodalmában, hogy szemmel tartsa azt. Rollónak azonban más tervei akadtak, és olyan tetteket hajtott végre, amire nem számított az unokaöcs. Kattegatba visszatérvén Björn és Aslaug (Alyssa Sutherland ) vezette a várost, míg Ragnar gyógyult, azonban Björn – nem ismervén apja terveit – elárulta a vikingeknek, hogy mit tett Floki (Gustaf Skarsgård), és hogy ezért súlyosan bűnhődnie kell.
Kattegat a frankoktól hozott kincseknek köszönhetően híres és gazdag város lett, és amint Ragnar erőre kapott, kezdte is szervezni a következő támadást Párizs ellen. Csakhogy ennél a támadásnál minden ravaszságát latba kell vetnie, és a siker még így sem garantált – az ellenség is sokkal ravaszabb, mint korábban.
Eközben bepillantást nyerhetünk Wessexbe, és az angol területeken dúló folyamatos politikai és katonai belharcokba, ahol mindenki szent, mindenki aljas, és ahol egy király ígérete nem jelent semmit.
Állítom, hogy a legrosszabb dolog, amit a sorozattal tettek, hogy megduplázták az epizódszámot, ennek köszönhetően rengeteg a filler, az indokolatlan történetszál, hiszen az eredetileg tíz epizód per évadra tervezett sorozat plusz részeit fel kell valamivel tölteni. Ennek köszönhetően az is, hogy a negyedik évad első felében annyi időt töltöttünk Angliában – ami ráadásul eszméletlenül unalmasan is lett kivitelezve! Ráadásul valamiért most mindenki hirtelen Athelstan (George Blagden) rajongó lett, de olyan szinten, hogy abba még maga Ragnar Lothbrok is belepirulna.
Amúgy ha áttekerjük az angliai eseményeket, akkor még egy egész pofás kis szériát is kaphat a néző, amennyiben nem ismeri a sorozat kezdeteit, mert akkor csak foglya a fejét a minőségromlás láttán. Pedig volt bőven potenciál ebben az évadban is: Rollo árulása nekem kifejezetten tetszett, vagy Ragnar küzdelme önmagával és tettivel, vagy éppen Floki és Helga szenvedése.
Floki mindig is az egyik kedvencem volt, és az a gyötrelem, amin végigmentek Helgával volt a széria csúcspontja számomra, különösen azok az utolsó mondatok ütöttek igazán, amiket Floki mondott Björnnek.
Ami azonban reményt hoz számomra, hogy az évad második felében, Ragnar fiai felnőttek, és egy olyan érdekes és új irányvonalat csempésztek a szériába, ami talán felpezsdítheti azt, és hála a több szereplőnek, még talán működhet is az ötödik évad mind a húsz epizódjában.
Szerző

-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!