Mint már korábban említettem, a Better Call Saul második évada nem igazán tudott meggyőzni. A rendkívül eseménydús első szezon, valamint annak a fináléja után túlságosan leült a cselekmény. Ugyan a széria sosem az eszeveszett tempójáról volt híres, a második évadban egyszerűen túl kevés dolog történik. Vannak itt is jó momentumok, és azért a végeredmény sem egy ásításmaraton, viszont nem beszélhetünk túl sok kiemelkedő történetszálról vagy éppen epizódról sem.
Miután elpártolt az HHM-től, valamint leginkább bátyjától, Chucktól (Michael McKean), Jimmy (Bob Odenkirk) immáron a Santa fe-i Davis & Mainnek dolgozik, ahol megfelelő erőforrások állnak rendelkezésére ahhoz hogy tovább tudjon dolgozni a Sandpiper Crossing ügyön – ezúttal akadályozó tényezők nélkül. A magas fizetés, valamint a szakmai megbecsülés ellenére Jimmy mégsem érzi jól magát a cégnél, és rövid időn belül ki is rúgatja magát, hogy aztán Kimmel (Rhea Seehorn) közös irodát vezessen. Kim mindeközben foggal és körömmel küzd: először az HHM-en belüli pozíciójáért, egészen míg Jimmy partnere nem lesz, majd pedig azért, hogy az újdonsült „nagy falat” ügyfelet, a Mesa Verdét megtartsa és a lehető legjobban szolgálja azt. Chuck gyanút fog Jimmy ügyködéseivel kapcsolatban, és azon van, hogy leleplezze öccsét, közben védve cége jó hírét.
Alapvetően nem rossz az, amit a második szezonban látunk, sőt a karakterfejlődés szintjén egyenesen tökéletes. Ezúttal például Chuckról is megtudunk olyan háttérinfókat, amik segítenek kicsit más megvilágításban látni őt – az ex-feleségéhez, Rebeccához (Ann Cusack) kapcsolódó szál például egészen különös és egyben szomorú. Mike (Jonathan Banks) Salamancáékkal folytatott macska-egér harca is tovább göngyölődik, ami szintén érdekes, főleg, hogy most először látjuk Nachót (Michael Mando) a másik oldal felé kacsintgatni. Jimmy és Kim kapcsolata is szépen fejlődik, és ez a folyamat – egyébként nagyon helyesen – a közös praxis elindításával sem szűnik meg.
Akkor mégis mi az, ami miatt elégedetlen vagyok? A lassú tempót még el tudnám nézni – bár egy egész évadon keresztül az is fárasztó tud lenni –, a nagyobb baj itt azzal van, hogy nem áll össze olyan szép egésszé ez a szezon, mint az elődje és az utódja. Van egy-két elkapott pillanat, ami vagy pár jelenet, maximum egy epizód erejéig tart, majd visszatérünk az óvatosság mezsgyéjére – így nincs egy látható íve sem a sztorinak, sem úgy az egész végterméknek. Ezek alapján nem csoda, hogy például IMDb-n pont az egyik olyan rész kapta a legjobb értékelést az évadból, amiben a legtöbb történés van.
Mindent összevetve nem volt rossz a Better Call Saul második szezonja, de sajnos annyira jó sem, hogy olyan mély nyomot hagyjon a nézőkben, mint az első vagy éppenséggel a harmadik. Az írók szerencsére kompenzáltak az utóbbival, és reméljük, hogy a negyedik felvonás szintén ezt a tendenciát mutatja majd!
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
