Továbbra is csak szuperlatívuszokban tudok beszélni erről a sorozatról, rendben?
Caitlin meg van róla győződve, hogy külső forrásokból kell segítséget szerezniük, hogy megtalálják Reedet, és Marcosék hiába mondják neki, hogy túl veszélyes kapcsolatba lépni a külvilággal, a nő akkor is a fejébe veszi, hogy felkeresi a bátyját, akinek vannak kapcsolatai felsőbb körökben. Rosszulléte óta Blink képtelen portálokat nyitni, John pedig sejti, hogy ennek az oka az lehet, hogy a lány képtelen bármiféle pozitív érzelmet felhozni, hogy azzal működtesse képességét – így hát eldönti, hogy majd ő megtanítja erre Clarice-t, ám azonban ez úgy látszik, nem fog működni, Dreamer felajánlja, hogy elültet valami pozitív emléket a lány elméjében, hogy az tudjon valamibe kapaszkodni. Turner ügynök ráveszi Reedet, hogy az próbáljon meg kapcsolatba lépni az undergrounddal, azonban amikor Reed szembesül vele, milyen munkát is végez az underground, kétségei támadnak.
Igazából nehéz tovább fokoznom, amit a múlt héten és két hete írtam: a The Gifted zseniális, minden kis részlete nagyon a helyén van, és gyakorlatilag sehol sem tudok belékötni (na, jó, esetleg Lornával történhetne már valami, mert az ő szála egyelőre eléggé stagnál).
A héten rögtön kezdtünk egy kis flashbackkel, amiben láthattuk, hogy hogyan jött össze Lorna és Marcos három évvel korábban. Bár a sztorihoz nem sokat tett hozzá a jelenet, adott az epizódnak egy kis könnyedséget – főleg mivel rámutatott arra, hogy milyen pozitív oldalai is lehetnek egy mutáns képességének, amikor éppen nem arra használja, hogy mentse az életét –, és ráadásul szép is volt. Jó, lehetne vitatkozni, hogy a giccs határait súrolta, de nem, ezt nem fogom beismerni – szép volt, megható volt, és majdnem megkönnyeztem. Mert igenis kell egy kis romantika.
Caitlin továbbra is nagyon aktív karakter, és ez baromira tetszik. Jó, most a héten hülyeséget csinált, de ez a nagyszerű ebben a sorozatban: igen, rosszul döntött a karakter, de olyan helyzetben hozta ezt a döntést, hogy az teljesen érthető. Caitlin csak azt tette, amitől korábban segítségre számíthatott volna (és végül most is kapott segítséget), az viszont már más kérdés, hogy azóta minden megváltozott. De hosszú távon ez is csak segít a narratívának, hiszen így a Strucker család minden tagja – és velük együtt a nézők – egyre jobban rádöbben, mennyire is kilátástalan a mutánsok helyzete. Amúgy pedig: csak én érzem úgy, hogy Andyből előbb-utóbb főgonosz lesz, amolyan á la Magneto? (Ami nekem amúgy nagyon tetszik.)
És ha már a rossz döntéseknél tartunk: mennyire zseniális volt már, amit Dreamer tett? Mármint narratív szempontból. Mert az nem is kérdés, hogy a szereplőket tekintve, amit Dreamer tett, az helytelen és hátborzongató, de a narratíva ezt elismeri: igen, borzalmas, amit tett, és ezzel nem csak másokat, de saját magát is lehetetlen helyzetbe hozta, viszont ezt kellett tennie, hogy megmentse a többieket.
Végezetül pedig Reed: talán itt haladtuk a leginkább előre a történetben, és – igen, tudom, ismétlem magamat – ez is remek volt. Reed is tudja, hogy nem helyes, amit tesz, de kénytelen két rossz közül a kisebbiket választani – az már más tészta, hogy útközben jön rá, hogy a végén sikerült a nagyobb rosszat választania. Ugyanis nehéz morális kérdéseket boncolgat a sorozat, és ez nagyon, nagyon tetszik.
Mondtam: szuperlatívuszok. Sajnálom, csak ezt tudom mondani: a The Gifted zseniális, és még kérek úgy hat évadot.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
