Minden alkalommal, amikor második világháborús film elé kerülök, elfog egy érzés, és bár amit látok az általában borzalmakról számol be, nem tudom elkapcsolni a TV-t és nem tudok nemet mondani az alkalomra, amikor moziban láthatok ilyet. Ezúttal sem hagytam ki a lehetőséget.
Reinhard Heydrich (Jason Clarke) egy szerény, jó vágású, német úriember látszatát kelti, azonban elhibázott nő ügyei miatt, elbocsájtják a haditengerészettől, de újdonsült felesége Lina, (Rosamund Pike) nem hagyja, hogy férje tehetsége kárba vesszen, így megismerteti a férfit az új náci elvekkel, és vezetőjükkel, Hitlerrel. Heydrichet, azonnal beszippantja a náci gépezet, a karrierje pedig megállíthatatlanul szárnyal felfelé, mert úgy tűnt a férfi nem ismer kegyelmet, ha a dicső rendszer ellenségeinek kiirtásáról van szó. Így vált ő az SS és Himmler jobbkezévé, és a férfivá, akit Hitler csak úgy nevezett: “ Az ember, akinek vasból van a szíve.”
Mielőtt beültem volna a mozi terembe nem néztem meg a film előzetesét, így azt hittem a majd két órás játékidő végig a címszereplőről fog szólni. Arra számítottam, hogy végre betekintést nyerhetünk valakinek az életébe, gondolkodásába, érzéseibe, aki tömegeket mészárolt le, és mindeközben családapa, sport és művészemeber volt egyszerre. A csalódás akkor kezdődik, mikor rájövünk, ez a film nem “főhősünkről” szól, és megszaporodnak a feleslegesen elnyújtott, oda nem illő jelenetek számai, amik nem, hogy hozzátennének a filmhez, de majdhogynem el is vesznek belőle. A Film ugyanis két szálon kezd futni a felénél. Az első részben megismerjük Heydrich pályafutását, hogyan is jut el azokba a körökbe, hogy végül ő lesz a Cseh- Morva Protektorátus helytartója.
A film második felében azonban, jó ideig szinte el is felejthetjük a főszereplőnket, ugyanis azoknak a katonáknak az útját ismerhetjük meg, akik végül merényletet követnek el Heydrich ellen, de mindezt olyan vontatottsággal, kínzó, elnyújtott képsorokkal, hogy nem csodálom, hogy az egyik sajtós kolléga fel – fel horkantott a szélső sorokban, főleg, amikor halkabb jelenetek mentek. Beleerőltetett történetszál volt maga az egész, de a fiúk sorsába még szerelmi szálat, még összeesküvés szervezés jeleneteket kellett beletuszkolni. Mikor épp indultak, hogy elkövessék az akciót, az a felkészülési jelenetsor, majdnem tíz perces, és az égegyadta világon nem történik semmi, csak azt látjuk, hogy idegesek, imádkoznak, és próbálják bemutatni, hogy ezen a dolgon milyen sok múlik, hogy lehet, hogy ez egy öngyilkos akció lesz, de ezt a sok néma jelenetsort, ami a feszültségkeltésre hivatott, kreatívan egy rövidebb párbeszéddel is meg lehetett volna mutatni, de ez sajnos forgatókönyvi malőr. Igen, ez fontos része Heydrich életének, de a filmnek róla kellett volna szólnia, de ezen a ponton én nem tudtam, hogy most ki, vagy kik a főszereplők. Annál is inkább, mert a film háromnegyedénél, Heydrich borzalmas kínlódással eltávozik, feltehetően a pokolra, és a fennmaradó húsz percben, a fiúk halálát mutatják be, de hiába a szép képi megjelenítés az izgalmasnak szánt fegyverharc a német megtorlók ellen, amikor erre már nem kíváncsi senki, mert a főszereplőnek meszeltek.
Arra számítottam, hogy kapok egy filmet egy emberről, akinek beleláthatunk mélyen az érzelmeiben, talán válaszokat kaphatok, hogy talán mi zajlódott le a fejében amikor emberek életéről döntött, és a halálukat választotta. Voltak jelenetek, amik erre próbáltak főkuszálni, de aztán kidolgozatlanul otthagyták őket lebegni a semmiben. Művészfilm akart lenni egy olyan történettel, amiben az ennyire elnyújtott jelenetek egyáltalán nem férnek meg. Ha a két órányi játékidőből csak másfelet valósítottak volna meg, viszont az csak Heydrichre összepontosított volna, akkor mondhatnánk, hogy ez egy életrajzi film, de ez egy művészfim, emberek életéről egy kesze- kusza történetben, hosszúra nyújtott, szenvedős, képsorokkal spékelve.
Összességében elmondhatom, hogy ez a film, biztosan beszáműzte magát nálam az egyszer nézős film kategóriájába. Nem kibírhatatlan, nem akartam kijönni a vetítésről, de sok minden egyáltalán nem kellett volna bele, de aki türelmes és le tudja szűrni a számára fontos részleteket, az gazdagodhat belőlük.
Szerző
- Korábbi szerkesztő