Továbbra is teljes gőzzel dübörög a sorozat, sőt, talán még túl is licitálta a múltheti epizódot.
A történet pontosan ott folytatódik, ahol a múltkor abbamaradt: bár a Strucker család nagy része és a mutáns mozgalom tagjai megmenekültek a Sentinel Services emberei elől, Reed a kormány fogáságba került. Hőseink azonban nem rohanhatnak rögtön a férfi megmentésére, mert hiába kerültek vissza a főhadiszállás biztonságot jelentő falai közé, rögtön egy újabb problémával kell szembenézniük: Blinket olyan szinten kimerítette a portál nyitva tartása, hogy a teste megadta magát, ami miatt sürgős orvosi ellátásra szorul, ráadásul öntudatlan állapotában folyamatosan és véletlenszerűen nyitogatja a portálokat, mindenkit veszélybe sodorva ezzel. Az ápolónő Caitlin jelzi a többieknek, hogy a lánynak milyen gyógyszerre lenne szüksége, ám azokkal a főhadiszállás nem rendelkezik, ezért Caitlin és Marcos útnak indul, hogy egy közeli kórházból beszerezze azokat, ami alatt a többiek hátra maradnak, hogy tartsák a frontot. Mindeközben Polarist átszállítják egy rendes börtönbe, ahol a lánynak szembesülnie kell az erejüktől megfosztott mutánsok kiszolgáltatott helyzetével, Turner ügynök pedig megpróbálja megtörni Reedet, és rávenni őt, hogy adja fel a mutáns mozgalmat.
Továbbra sem győzöm dicsérni, hogy milyen ügyesen szövik a szálakat az írók – úgy, hogy minden történetszál a helyén van, mindenütt megy az akció és a feszültség, és eközben még a karakterek lelkivilágának mélyébe is belepillantunk, sőt, a mutánsok társadalmi helyzetét is elemezzük.
A héten kvázi négy szálon futottak az események: egyszer ott volt Lorna a börtönben, Reed fogságban, Johnék a főhadiszálláson, és Caitlin és Marcos a kórházban. Ezek közül talán Lorna kapta a legkevesebb játékidőt, és az ő szála érezhetően valóban nagyrészt csak felvezetés volt. Láthattuk, hogyan szenved a nyakára tett eszköztől, ami meggátolja, hogy használja az erejét, és attól, hogy mennyire egyedül van – ugyanis hiába van más mutáns is a börtönben, azok, valószínűleg félelmükben, nem hajlandóak szövetkezni vele, hiába próbálkozik a lány. De az egész történetszálban talán az őrök közönyössége volt a legmegdöbbentőbb: amikor Lornát megtámadják, ő pedig önvédelemből támadói ellen fordul – akik direkt hasba rúgják, tudva, hogy terhes –, az őrök még őt zárják magánzárkába, anélkül, hogy ellátnák a sérüléseit.
Reed és Turner ügynök szála színtiszta hatalmi játék, de a legjobb fajtából: Turner, aki személyes veszteséget élt át a mutánsok miatt, mindegyikükben csakis a fenyegetést látja, és ez érezhetően támadásra ösztönzi, ami miatt a kezdetektől próbálja sarokba szorítani Reedet— Reed viszont tisztában van a helyzetével és a jogaival, így hát a két férfi nagyon szépen eljátszadozik egymással, miközben a néző mélyebb betekintést kap a motivációikba.
A főhadiszállás történései főleg az akció- és feszültségkeltés eszközei, jó nagy adag, látványos CGI-jal. Blink random megnyíló portáljai állandó veszélyforrást jelentenek, és bár Lauren próbálja őket kordában tartani – hamar kiderül, hogy a kislány erejével képes bezárni a portálokat –, a fenyegetettség érzése egyre csak nő mind a szereplőkben, mind a nézőkben. És nem győzöm hangsúlyozni: mindez remekül van összerakva. Ja, és ha ez még nem lenne elég, ezzel a szállal még valami rejtélyt is bevezettek, ami tovább csigázhatja a nézőket.
Mindezek mellett azonban nálam a prímet Marcosék szála vitte, ugyanis lehet, hogy a sorozat tele van hatalmas erejű mutánsokkal és pisztolyos pasikkal, de a hét hőse akkor is a fegyvertelen emberi nő, Caitlin Strucker volt. Imádtam Marcossal közös kis útjukat, hiszen ez a szál mutatta be a legjobban a mutánsok helyzetét a sorozatban bemutatott társadalomban: szóba kerültek olyan dolgok, mint a mutánsok lehetetlen helyzete a munkavállalást illetően (mondjuk ez még Blinkkel kapcsolatban), az, hogy szinte sehol sem hajlandóak orvosi ellátást biztosítani nekik (viszont külön ágazat a mutánsok fiziológiája), hogy a társadalom szinte elkönyvelte, hogy a mutánsok genetikájukból adódóan agresszívak, hogy a szülők hajlamosak eltaszítani maguktól mutáns gyerekeiket – ami utóbbi miatt nagy hangsúlyt kap, hogy Caitlin és Reed azonban kiállnak gyerekeik mellett. És hadd ismételjem magamat: Caitlin Strucker egy hős.
És még dicsérhetném a szériát naphosszat – higgyétek el, menne –, de mára inkább legyen ennyi elég. Zárszóként csak annyit, hogy: nézzétek a The Giftedet!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
